Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)
B. Perjés Judit - Kovács Petronella: Bőrrel borított díszes erdélyi ládák restaurálása
3. ábra. A gyergyói rezes láda tetejének díszítményei (Demeter István rajza) A reprezentatív külsőt, a drága dekorációt a ládák egy másik kézművestől - a kovácstól vagy a lakatostól - kapták, aki a nehezen nyíló, gyakran komplikált zárakat és művészien kialakított réz vagy vasvereteket készítette. Krünitz szerint: „a koffer kívülről történő bevonása és a bőrfülek valamint a fődarabok felszögelése után a táskás átadja a koffert a lakatosnak a veretek felhelyezése céljából. A koffert ugyanis erős vaspántokkal látják el.... A záron kívül a koffer legalább még két vaskapoccsal ellátott pántot kap és hat sarokdarabot. A pántok végighúzódnak a láda hátoldalán, valamint a tetőn, és az előoldalra hasonlóan pántokat rögzítenek. A szélük általában hullámvonalasán kiképzett. A lakatos nem vaslemezből vágja ki a pántokat, hanem tömör vasból kovácsolja. A mester ennek a lemeznek a kovácsolásánál a hullám minden kiálló részénél... vastagabb vasat hagy, és ezt a kalapács élével körülbelül a kívánt formára kihúzza. Majd ezek kerületét, mely korábban már nagyjából kinyújtásra került különböző vésőkkel teljesen megformálja: ehhez a homorú vésők teszik a legjobb szolgálatot. A szemmérték és a gyakorlat vezetik a mester kezét e műveletnél. ... Mindez hidegen történik, a vas e munka közben az üllő szarván fekszik. Ugyanilyen kevéssé írható le a pántok trébelése. Mint ismeretes ezek itt-ott domborítottak. A lakatos egy vázlatterv alapján vagy szabadkézzel megtervezi a rajzolatot, a lemezt ólomlapra helyezi, és a ráncoló véső tompa felével üti - domborítja - a kiemelkedéseket. Az eszköz tompa végének ugyanolyan magasnak kell lenni, mint a kialakítani kívánt forma magassága... Néha a zár mindkét oldalára egy pajzsot rögzítenek, amihez a lakatosoknak lemez mintájuk van készleten: ezt ráfektetik a lemezre, és a minta alapján átrajzolják a kerületét és az átfúrt lyukakat. Lapos és homorú vésőkkel az összes lyukat és magát a minta kerületét kivágják. A hat sarokrészt úgyszintén lemezből vágják ki egyenes vésővel, minta után vagy szabad kézből. Ezeket középen derékszögben meghajlítják, és az élet vésővel félig bevágják, miáltal minden sarokelem kétnegyede egymásra ráhajlítva helyezhető fel a koffer fedélére. A pántok és sarkok felszögeléséhez szükséges lyukakat a lakatos árral fúrja ki. A füleket először négyszögletesre majd középen kissé vastagabb egyenes rudakká kovácsolják. Ezután az üllő szarván kalapáccsal adják meg íves formájukat. Ugyanezekkel a szerszámokkal alakítják ki két végükön a csapokat. Egy keskeny vaslemezt pontosan a fül közepén párszor körbetekernek, fehéren izzóvá teszik és a lemezből acélformában finom gombot alakítanak ki. A füles szegeket, melyek a fül csapjait a kofferen megtartják, egy kisebb vasrúdból hajlítják az üllő szarván úgy, hogy mindkét végén egy-egy csap keletkezik, melyeket a kofferba beütnek, majd egymástól újra szétnyitják és visszahajlítják. A koffer-veretekről még meg kell jegyezni, hogy a zárat a fába besüllyesztik és, hogy a pántokat hidegen hajlítják az egyes kofferek formájára, ezért bizonyos mértékben készen kell lenniük. Mivel a szegek, amikkel a pántokat rögzítik, belül látszanak, a koffer belsejét legvégül csiriz segítségével, vászonnal bevonják. Ez elrejti és betakarja a szegek elkalapált hegyeit. ” A több kézműves munkájának eredményeként létrejött bőrrel borított, díszes véretekkel ellátott ládák ára, mint a 18. századi kortárs említi a 70 birodalmi tallért is elérte, meghaladva ezzel akár a faragott ládák akár a faragott szekrények árát. Krünitz szerint a kovács vagy a lakatos trébelő munkáját rajzok vagy „készleten lévő minták”, azaz sablonok segítségével végezte. 29
