Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Bakayné Perjés Judit: Régészeti bőrtárgyak restaurálása
A Kárpát-medence mérsékelt övi éghajlata, az erős hőmérsékleti ingadozások, a csapadék kiegyenlítetlen mennyisége nagy általánosságban nem kedvez a földbe került bőr tárgyak megmaradásának. Az állandóan vízzel borított talajokban, illetve lelőhelyeken azonban a szerves anyag bomlása erősen lelassul. A felhalmozódott szerves anyag iszapot hoz létre, s ez a kialakult iszapréteg az oxigént teljesen kizárja a lelet környezetéből. Ilyen lelőhelyek a napjainkban is vízzel telítődött kutak, melyekből - Gorsium1, Budapest-Szent György tér - jó állapotú bőr leleteket tártak fel a római- és a középkorból egyaránt. Szintén jó állapotú leletek kerültek elő középkori várak mára már betemetődött árkaiból, amelyekben egykoron víz volt. (2. kép lásd a képtáblát) A talajvíz szintje ezekben állandósult és biztosította a bőr leletek megmaradását, ezt bizonyítják többek között a Sopron-városkapui* 2, a Tatai- és a Szolnok vári leletek is. Egy-egy lelőhelyről több száz, zömében lábbeli töredék került elő, amelyek feldolgozása teljesebbé teszi az eddig csak ábrázolásokról és leírásokból való ismereteinket. 2. kép Nedves, iszappal szennyezett bőr lelet együttes Temető feltárásokból jóval kisebb számban maradtak fenn bőr tárgyak. Ha azonban a lelőhely szintén állandósult, nedvesebb környezetű, az a bőr tárgy megmaradásának a biztosítéka (3. kép lásd a képtáblát) A feltárási helyszín Minden régészeti tárgyra vonatkozó legfontosabb alapszabály, hogy a konzerválás megkezdéséig olyan körülmények között kell tárolni, mint a feltárás pillanatában volt, hogy felszínre kerülése után minimálisra csökkenjen a tárgy anyagában az a nagyarányú Tűtz Jenő: Gorsium. A táci római kori ásatások. Székesfehérvár, 1964. 46-47. 2Holl Imre: Sopron középkori városfalai. IV. Archaeológiai Értesítő, 100. 1973. 180-207. változás, amely a további romlását hirtelen felgyorsítja. Vonatkozik ez mind a nedvesen, mind a szárazon előkerült leletekre egyaránt. Vagyis a száraz lelőhelyről előkerült leleteket száraz, a nedves lelőhelyről előkerülteket nedves körülmények között kell tárolni a konzerválás megkezdéséig. Száraznak nevezzük azt a helyszínt, ahol a talaj folyamatosan száraz, és a levegő relatív páratartalma nem magasabb 40%-nál. A száraz talaj minimális nedvességét csak a talaj mélysége befolyásolja. Minden bőr tartalmaz valamennyi nedvességet a feltáráskor. Amikor azt mondjuk szárazon került elő, úgy is fogalmazhatunk, hogy föld-nedves állapotban. Fontos hogy a bőrben levő megmaradt bizonyos mennyiségű nedvességet benne is tartsuk. Ezt megfelelő csomagolással és tárolási körülmények biztosításával érhetjük el. A leletek csomagolásához használhatunk polietilén- vagy polipropilén fóliából készült zacskókat, vagy jól záródó dobozokat, amelyekbe előkondicionált szilikagélt teszünk. 16-18°C közti hőmérsékleten tároljuk addig a néhány hétig, amíg a tisztításához illetve a konzerválásához hozzá kezdhetünk. Magasabb hőmérsékleten az anyag "túl” szárad, zsugorodik és deformálódik. Ha a levegő relatív páratartalma 55 % fölé emelkedik, majd visszaesik, akkor az anyag váltakozva zsugorodik és duzzad. Ez a váltakozó állapot okozza a legnagyobb károsodásokat. A fólia zacskóból amennyire csak lehet, szorítsuk ki a levegőt, mert annak oxigéntartalma, mint már fentebb említettük az egyik legerősebb károsító tényező. Nedves helyszínek lehetnek természetes képződmények, mint az ártéri területek, elmocsarasodott kisebb tavak, a talajvíz közelében mélyen fekvő helyek3, mesterségesen létrehozottak a ki nem száradt kutak vagy a várárkok helyei. Ilyen lelőhelyekről csak növényi cserzésű bőrök előkerülésére számíthatunk, mert nedves körülmények között a pergamen, a cserzetlen és a timsós cserzésű bőr nem marad meg. Restaurátori feladatok a feltáráson A feltárt leletek többsége, a földben való elhelyezkedése, vagy meggyengült állapota miatt nem emelhető ki egyszerűen a földből, felvételére valamilyen egyedi megoldást kell alkalmazni. Ha a kiemelés nem megfelelő módon történik visszafordíthatatlan károsodások érhetik a tárgyat, például szétszakad, szétesik, az összetartozó részek többé összeilleszthetetlenekké válnak. (5. kép, lásd a képtáblát) 3Benkő Elek: A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája. Varia Archeologica Hungarica V. Budapest, 1992. 164. 40
