Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Bakayné Perjés Judit: Régészeti bőrtárgyak restaurálása
1. ábra Sírban feltárt bőr lábbeli in situ felvétele és csomagolása kétféle megoldással 5. kép A régészeti bőr jellegzetes károsodása, a barka és a húsoldal kettéválása Minden régészeti leletet egyedi esetként kell kezelni, és meg kell határozni annak felszedési módját. Legbiztosabb ezek közül az úgynevezett „in situ” kiemelés módszere. Ez azért célszerű, mert a terepen nincsenek olyan ideális körülmények a lelet kibontásához, mint amilyeneket a restauráló laboratóriumban biztosítani tudunk. Az in situ - eredeti környezetében, földdel együtt - történő kiemelés megtervezésénél figyelembe kell venni: a lelet állapotát, méretét, formáját, elhelyezkedését, csak bőrből vagy más anyagokkal kombinált tárgyról van-e szó, valamint a föld minőségét - porlékony, kötött, nedves, homogén stb. A felszedéskor csak olyan segédanyagokat szabad használni, amelyek a lelet kibontásakor illetve konzerválásának megkezdésekor könnyen és a lelet károsodása nélkül eltávolíthatók. Szilárdító oldatokat csak a legkisebb szükséges menynyiségben és a legalacsonyabb százalékban alkalmazzunk. Bőr leletek felvételi módjai A sírokban feltárt bőrleletek felvételét a váz csontjai akadályozzák. Ezért javasolt ezeket a vázzal együtt egészben vagy részben in situ kiemelni. (1. ábra) A koponyán (tetőn, halántékon, homlokon, körben) lévő leletet puha, simulékony anyaggal körbetekercselve rögzítsük a koponyához. Ez lehet polietilén-, vagy polipropilén fólia (Folpack étkezési fólia) kreppesített papír (toalett papír), pamutvászon, vagy gyógyszertári mullpólya szalag. 41
