Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Morgós András - Domokos Levente: A székelykeresztúri "Petőfi körtefa" restaurálása
A székelykeresztúri „Petőfi körtefa” restaurálása Morgós András - Domokos Levente A Petőfi körtefa története 1849 júliusára a Bem tábornok vezette erdélyi haderőt a cári csapatok bekerítették. Bem 2700 főből álló seregével Marosvásárhely felé menetelt, mikor július 25-én Petőfi csatlakozott hozzá. Marosvásárhelyről 29- én indultak Székelykeresztúrra, ahová 30-án meg is érkeztek. Az estét a költő, báró Kemény Pál házában (a későbbi Gyárfás kúriában), az azt bérlő Vargha Zsigmond családja körében töltötte, bivalytejes és túrós puliszkát vacsorázva. A vacsora végeztével Petőfi a házigazda lányának, Vargha Rozáliának kérésére elszavalta egyik költeményét, majd később egy rövid, három szakaszos verset írt Vargha Rozália emlékkönyvébe. A versben a szíves vendéglátást, és a bivalytejes-puliszkás vacsorát magasztalta. A vacsora végeztével kimentek a kertbe, és az akkor még fiatal körtefa alatt álló padra telepedve beszélgettek, énekeltek a többi vendéggel egészen éjfélig.1 Július 31-én reggel fél hatkor indultak a honvédek Segesvár felé. Petőfi szekéren tette meg az utat Fehéregyházáig. Petőfi, mivel Bem apó nem engedte kedves szárnysegédjét a csata sűrűjébe, a Fehéregyháza mellett folyó Sárpatak hídjáról nézte a csatát. A hatszoros túlerő ellen Bem tábornok zsenialitása is kevésnek bizonyult, a csata elveszett. Petőfi további sorsára pedig rejtély borult. Egyesek szerint az egyik tömegsírban nyugszik, mások szerint a kozákok elhurcolták Oroszországba, a keresztúriak szerint pedig - ott nyugszik Keresztúron, a timafalvi temető terméskő sírköve alatt. Ugyanis a legenda szerint másnap két huszár a súlyosan sebesült Petőfit felhozta Keresztúrra, ahol a következő reggel meghalt. Lázár Márton fogadós az elhunyt költőt elhantolta a kertjébe. Egyedül a postamesterrel, Gömöri Pállal osztva meg a titkát. A csontokat 1902 októberében vették ki a jeltelen sírból és temették el újból ünnepélyesen a timafalvi temetőben, * Mindezt édesapja elbeszélése alapján ifj. Vargha Zsigmond írta le 1899-ben egy levélben a Székelykeresztúri Székely Társaság kérésére. A levelet jelenleg a keresztúri Molnár István Múzeum őrzi. de csak a csontokat, mert a koponyát fotografálása után Pestre vitték tanulmányozásra, a Petőfi társasághoz. Hogy később mi történt vele, nem tudjuk, valószínűleg elveszett. A Petőfihez kötődő tárgyi emlékek is megfogyatkoztak. Vargha Rozália emlékkönyve elégett a költő utolsó versével. Pohara, amelyből borozgatott, Kolozsvárra került. A II. világháború körül még az Erdélyi Múzeumban megvolt. A körtefa pedig, mint utolsó élő tanú, még a 60-as években is élt, igaz vaspántokkal megerősítve. (1. kép, lásd a képtáblát) A fát bekerítették, a kerítésen márványtáblát helyeztek el, rajta Kányádi Sándor versét: „Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik, ő látta volt Verset írni utoljára.” A körtefa mellé a hatvanas évek végén egy fiatal vadócot ültettek, amit beoltottak az öreg körtefáról, így bár az eredeti fa mára már kiszáradt, de utódja él és terem. Annak ellenére, hogy az öreg körtefa kiszáradt a keresztúriak kegyelettel őrizték és gondozták. 1989- ben tetőt emeltek föléje, hogy védjék az időjárás viszontagságaitól. A körtefához kötődő, Petőfivel kapcsolatos események nemcsak a székely, hanem az egyetemes magyar történelemnek is fontos részét képezik. A mintegy 40 éve kiszáradt fa Székelykeresztúr egyik legbecsesebb történeti emlékévé, zarándokhelyévé vált. A fa maradványait évente sok ezren keresik fel. A város és környéke minden évben itt ünnepli március 15-ét és július 31-én, a költő halálának napján a testvérvárosok küldöttségei és a Petőfi hagyományőrzők Erdélyből és Magyarországról itt találkoznak, hogy kegyeletüket leróják a költő emléke előtt. A találkozó színvonalát a bukaresti magyar nagykövet és politikusok jelenléte is szokta emelni. Székelykeresztúr, elsősorban a fa kapcsán Petőfi emlékének köszönheti ismertségét az idelátogatók körében. 31
