Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)

Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok

MELLÉKLET I. Fenichel Sámuel: Tanácsok régi tárgyak ragasztására és tisztogatására Archaeologiai Értesítő Új folyam. XI. kötet (1891)191- 192. Szerk.: Hampel József Budapest, 1891. „I. Ragasztó szerek: A tiszta arabs mézga telített oldata, valamely porfestékkel kellő arányban keverve, igen ki­tűnő, olcsó, gyorsan száradó, szilárd ragasztó-anyag, mely bárminemű tárgyat jól ragaszt. E ragaszt a tárgyak színéhez képest különbözőkép színezni is lehet. Elég egy pár alapszínű ilynemű ragasz, amelyből a kívánt színeket könnyen, egymássali keverés útján, előállíthatjuk, íme a recipék: a) Fekete ragasztó: 50 grm. telített tiszta arabs gummi, 5 grm. venyige-fekete, finom porfesték; jól összekeveren­dő a készítésnél. b) Fehér ragasztó: 50 grm telített gummi-oldat, 6 grm. bárminő finom, fehér porfesték; jól összekeverendő. c) Zöld ragasztó: oxydált, bronz és réz tárgyak ragasztá­sára, ugyanannyi gummi-oldathoz (50 grm.) 5 grm. réz­­gálicz, zöld, finom festék porát keverjük a leírt módon. d) Vöröses agyag tárgyak, téglák stb. ragasztására, a már említett mennyiségű gummi-oldathoz 4 grm. angol vö­röst keverünk. Ehhez hasonlóan járunk el az esetlegesen fölmerülő színű ragaszok előállításánál. A mellékszínek előállításánál a már elkészített ragaszokat keverjük ösz­­sze. A fő dolog, hogy a bárminemű anyagú tárgy jól ki legyen száradva, és ezenfelül bizonyos alantos fokig meg legyen melegítve. Az eredmény biztos, gyors és igen ki­tűnő lesz. Az így ragasztott tárgyak igen szilárdul con­­serválódnak. Finom üveg és más edénytöredékek összeragasztásánál legcélszerűbben járunk el, ha a darabkákat belső oldalukon finom papiros (üvegtárgyaknál mindig erős selyem-papiros) segélyével illesztjük egymásra, és csak miután ez megszáradt, ragasztjuk a töredékek lapjait egymásra. így járunk el mindaddig, míg a belső kibéllés lehetséges, ezután a befejező darabokat valamely színes ragasztóval egyszerűen oda illesztjük. Igen kitűnő üveg-ragasztó különben a vegyileg tiszta káli­um silicicum (kali-vízüveg), mely jól eldugaszolt üvegben tartandó. A ragasztandó üvegtöredékeknek jól kiszá­­radtnak és lehető jól melegítettnek (pl. a nap melegénél) kell lenniök. Az anyag igen kitűnő, gyorsan száradó és nagyon állandó. Azonban e hatása elmarad, ha a tárgy nedves, hideg, ekkor lassan szárad. II. II. Különféle tárgyak mészkéreg lerakodásának tisztítási módja. Ha a lelőhely talaja meszes, akkor bárminő anya­gú kiásott tárgy többé-kevésbé vastag mész kéreggel lesz bevonva. Minthogy e kéreg a vizsgálást akadályozza, czélszerű az eltávolítása; de csak azon feltétellel, hogy a tárgy felülete semmiben csorbát ne szenvedjen. Több­szörös kísérletet téve, ártatlan és könnyű eljárást aján­lok. a) Színarany tárgyak tisztításánál: Minden félelem nél­kül concentralt acidum muriaticumba (sósav) mártjuk (vagy ha a tárgy nagy, leöntjük), melyet mindaddig bennhagyunk, míg a sav a meszet föloldja, anélkül, hogy a tárgyat a legparányibb részben is megtámadná. b) így járunk el bárminemű kova vagy más oly kő-esz­közzel, melyen ilynemű lerakodás van. c) Ezüst tárgyak tisztításánál úgy járunk el, hogy 1 rész concentrált savra 3 rész vizet töltve, összerázzuk és azu­tán a tárgyra töltjük, vagy beleállítjuk addig, míg a kéreg lemosódik. d) Ezüstes rezes arany, rezes ezüst stb. tárgyak tisztí­tására 1 tér-rész savra 8 tér-rész vizet öntünk és össze­keverés után addig hagyjuk e folyadékban, míg a kéreg vastagságához képest szükséges. e) Díszített réz, bronz és ólom tárgyakat szintén lehet óvatosan takarítani e savnak következő arányú vegyüle­­tével: 1 tér-rész sav, 10-12 tér-rész víz; anélkül, hogy még csak a patinát féltenünk kellene. E műtét lassú ugyan, de igen czélszerű. Csak egyenként kell a letakarítandó tár­gyakat beletenni a lapos tálczába, gyakran kiemelni valamely pálczika segélyével. Takarítás után a tárgyak jól lemosandók és a napon megszárítandók. Kézzel soha se kell belenyúlni. Ily módon tisztítottam finom díszítésű bronz töredékeket, melyek nagyon vastag kéreggel voltak bevonva. f) Cserép edényeket, ha festett díszítés nincs rajtuk, con­centrált sósav igen szépen takarít minden rossz követ­kezmény nélkül. g) Festett cserép edényeket, vázákat szépen tisztítha­tunk, ha e savnak 1 tér-résznek 5 víz részbeli arányát vesszük. De mielőtt a lemosás megkezdődnék, igen czél­szerű mindig a festéket egy kis helyen megpróbálni, mert némely festék hamarább feloldódik. Ilyenkor addig hígítjuk az oldatot, míg az nem hat oldólag. Soha se szabad kézzel dörzsölni. Mindig úgy győződünk meg a leöntött rész tisztulásáról, hogy nagy vizes edénybe be­mártjuk, mialatt a hab és a feloldott mész eltűnik. E műtét addig ismétlendö, míg a tárgy tiszta. E módszerrel igen számos oly görög vázát, amelyen érdekes festett jelenetek voltak ábrázolva, takarítottam meg a legbiz­tosabb és legszebb eredménnyel; az oldat sem a fekete alapszín, sem a sárga, veres és fehér festék színeket nem bántotta. így járunk el bármely más oly tárggyal, ame­lyet e mészkéreg fed, a fődolog, hogy az arany, kő és fes­­tetlen cserép edények kivételével soha se szabad con­centrált oldatot használnunk, hanem a leírt vagy az illető tárgy egyik sarkán kipróbált arányú vegyítéket. Ha nagy­ban tisztogatunk ily tárgyakat, nyílt szelelős helyen vé­geztessük e műtétet: mivel a kigőzölgő szénsav belégzé­­se egészségtelen. Fa- vagy csont tárggyal (esetleg kaut­­suk-keztyűvel) tesszük be és emeljük ki a tárgyakat, máskép az oldat (kivált ha concentrált) a bőrt megéget­heti. E sav hígított oldata azonban ártatlan.” 24

Next

/
Thumbnails
Contents