Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok
2. Fenichel Sámuel: Rozsdás fém-régiségek Archaeologiai értesítő, új folyam X. kötet, 1891. 286- 288. Szerk.: Hampel József, Budapest „Rozsdás fém-régiségek megóvásának új módját ajánlja Fenichel úr, a bukaresti múzeum segédőre, a következőkben adjuk saját szavait: A régiségi gyűjtemények őreit nagyon rég foglalkoztatja azon kérdés: hogy miképp lehetne, bizonyos czélszerű és könnyen kezelhető anyaggal, a már erősen rongált állapotban kiásott tárgyakat konzerválni, azaz a biztos, szemmel látható enyészettől megmenteni. A kiásott régiségek között igen kevés azok száma, melyek konzerválásra egyáltalán nem szorulnak. Ilyenek pl. azon bronz- és vastárgyak, melyek az úgynevezett „nemes patiná”-val vannak beburkolva. A legtöbb fém tárgy már a földben lévén megtámadva, a levegőre kerülve még gyorsabban élegül. Ha tehát ezen oxydatio vegyfolyamatát meg akarjuk akadályozni, a tárgyakat oly anyaggal kell bevonni, amely a körlég oxygénjét és nedvességét, az élegülés két tényezőjét, ne engedje az illető tárgyra hatni. Leggyakoribb esetben a vas tárgyaknál észlelhetjük ez állapotot. Napról-napra, mind jobban és jobban élegülnek; előbb kis részecskéket hullatnak, majd egészen porrá omlanak. Az alább ismertetendő konzerváló anyag behatol a tárgy belsejébe is a szétmálló részeket összeragasztja és a felületet áthatlan burokkal vonja be. Dr. Voss Merkbuch stb. czímű hasznos könyvecskéjében foglalkozik a kérdéssel és különböző konzerváló szereket ajánl. Nem tartom az ő eljárásait föltétlenül ajánlhatóknak, sőt azt tapasztaltam, hogy néha a tárgyra nézve, melyet konzerválni kívánunk, veszélyes. így pl. az 58. lapon leírja, hogy langyos meleg vízbe, melyben mosó-szóda (Natrium carb.) van föloldva, kell a vas tárgyat áztatni; azután 6-8 napig borszeszben áztatni stb. Tapasztalásból állíthatom, hogy ily eljárás erősen oxydált vas tárgyaknak határozott kárára van, mert ha ennyi ideig vízben tartjuk, ahelyett, hogy konzerválnék, gyorsítjuk a szétmállást. Ilyenek pl. a rétegekre hasadt, erősen oxidált vas tárgyak. Behatóbb és ismételt kísérletek alapján sikerült egy oly eljárást és anyagot találni, mely minden irányban czélszerű és sikeres hatású. Szerem, két gyantanem oldata, melyet bárki könnyűséggel kezelhet. Kísérleteimnél a fő súlyt mindig arra fektettem, hogy nemcsak a tárgy felülete konzerváltassék, hanem a belseje is, hogy így az oxydátio lehetősége ki legyen zárva. Állandó voltára vonatkozólag, hivatkozom a bukaresti román nemzeti múzeum régiségtárára, hol már másfél éve szembetűnő az alább leírt módszerrel kezelt tárgyak épsége, a melyek ezelőtt a legelhanyagoltabb porfészekben, a biztos enyészetre voltak ítélve. De íme a szóbanforgó szer recipéje: A) Folyadék. Rp. Gummi. Sandarack. puriss. grmmtta 60. Mastix puriss. grmmt. 40. Aether sulfor. grmmt. 120. Alcohol absolut grmmt. 90. Camphor grmmt. 15. M. Filtra. B) Folyadék. Rp. Aether sulforicus. grmmt. 120, mely hígításra szolgál. D. S; Conzerváló lack. Bármely gyógy tárban megkészíthető. A fentebbi vény szerint készített folyadék híg, könnyen mozgó, aranysárga, jól elzárt üvegben, mérsékelt meleg helyen tartandó. Használáskor tágabb szájú üvegbe töltendő és ecsettel kell többnyire a tárgyat vele bekenni. Kezelési módja a következő: 1. Erősen oxydált bronz és vas tárgyakról, miután jól kiszáradtak, azaz minden víz rész elpárolgott belőlük, lágyabb ecsettel a port vagy egyéb piszkot eltávolítjuk. Ezután veszünk az A) folyadékból 2/4 és B)-ből szintén 2/4 tér részt és azt összetöltjük. Előbb ezzel a hígabb folyadékkal 2-4-szer jól bekenjük az illető tárgyat. A bekenésnél fősúlyt fektetünk arra, hogy mindig csak azután ismételjük a bekenést, miután az előbbi már jól megszáradt. Hogy a megszáradás gyorsan történjék előnyös, ha a tárgy bizonyos kisebb fokú meleg helyen álljon, vagy még jobb, ha nap sütheti. A tárgy, kivált ha réteges (vas), be fogja szívni a folyadékot. Ha megszáradt, A)-bóI annyiszor kenjük egymásután, míg a tárgy fényes felületet nyer és fénytelen helyek többé nincsenek. Megjegyzendő, hogy egyszerre nem szabad sokat rákenni, hogy a folyadék rétegekben száradjon a tárgyra. Ha tökéletesen megszáradt, betehetjük a gyűjteménybe. Tárgyunk beláthatlan időre konzerválva lesz. Ha több tárgyat egyszerre kezelünk így, a munka aránylag igen gyors, míg az egyiket kenjük, a másikon már egy réteg reá száradt s így tovább. így pl. én egy délelőtt, napos helyen 120 nagyobb, különböző fokú ily oxydált vas- és bronz- tárgyat kentem be egymagám. a) Ha a tárgy csak felületesen, kevésbé van oxydálva, akkor egyszerűen A) folyadékból 1 -2-szer bekenjük. b) Középkori vagy modern fényes fegyvereket vagy tárgyakat a rozsdásodástól úgy kell megóvni, hogy miután gipsz - vagy ha vastagabb a rozsda - smirgel porral a rozsdát eltávolítottuk, egyszerűen A) folyadékkal bekenjük. c) Finom díszített bronz vagy vas tárgyak konzerválásánál veszünk 1/4 térrész A) folyadékot és 3/4 térrészt B )-ből, és a tárgy oxydrétegének likacsaihoz képest 1-3-szor kenjük be. d) Oly bronz- vagy ezüst- pénzek, emlék-érmek stb., melyek oxydálódnak, úgy konzerválhatok, ha a felesleges lerakodás és oxydréteg eltávolítása után 2/4 térrész A) és 2/4 térrész B) folyadékkal kenjük be. Bátran és minden félelem nélkül bekenhetjük, a folyadék oly átlátszó, finom gyantaréteggel vonja be tárgyunkat, hogy a legfinomabb rajzocskát sem takarja el, természetesen ha- a- bekenés egy- vagy legfeljebb kétszer történik csak: e) Réztartalmú - úgynevezett «rossz» ezüst - tárgyat, ha van díszítés rajtuk, a fentebbi vegyítékkel, ha nincs rajta díszítés, akkor A) folyadékból 1 -szer kell bekenni. Ha a konzervált tárgyak tanulmánya úgy kívánná, hogy a bekent tárgyakról eltávolíttassék a gyantaréteg, akkor úgy járunk el, hogy aether vagy erős spiritussal lemossuk egyszer-kétszer és a tárgy ismét megtisztul. 25