Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok
szőlészetet-borászatot tanított. 1955-ben visszakerült Nagyváradra agrármérnöknek egy mezőgazdasági nagyvállalathoz, majd körzeti agrármér-nökként dolgozott a Bihar megyei Asszonyvásár és Ke-reki falvak területén. A hatvanas évek elején minden vágya az volt, hogy visszatérhessen az ifjúkorában megismert faszobrászathoz. Ezért otthagyta az agrármérnöki pályát. Pár évig munkanélküli volt. Közben a nagyváradi művészeti szabadegyetemen faszobrászati tudását fejlesztette. Ugyanekkor egy építési vállalat alkalmazottjaként a menekült görögök által lelakott püspöki palota felújításán dolgozott. Kiválóan végzett munkájáért a palota épületébe kerülő múzeum alkalmazta. 1964-1974. között a nagyváradi múzeumban dolgozott restaurátorként. Többnyire farestaurátori munkát vég-zett. Kiemelkedő munkája volt a püspöki palota barokk ke-rámia kályháinak restaurálása. A kályhák hiányzó ré-szeit rekonstruálta és gipszből elkészítette. Amikor a múzeum épületének felújítása elkészült és az új kiállítás megnyílt, nem tartottak igényt tovább a munkájára és megváltak tőle. Ezt követően a nagyváradi faipari szakmunkásképző iskola (Grupul Şcolar) asztalos szakműhelyének oktatója, majd a nyolcvanas évektől haláláig a mai Ady Endre líceum műszaki- és szerkezeti-rajz oktatója volt. Fia, Kálmán, szintén restaurátor lett, jelenleg a budapesti Vendéglátóipari Múzeum restaurátora. Antal (Szabó) Mária (1931. március 24. Nagyvárad - 1987. április 14. Nagyvárad) Édesapja Antal Sándor (18? - 1965?, Nagyvárad) pénzügyi osztályvezető. Édesanyja Szécsi Teréz (1901, Gálospetri - 1970? Nagyvárad) 1940-től a nagyváradi Szt. Orsolya rendi apácák gimnáziumába (ma Ady Endre Gimnázium) járt. A háború után apja állása miatt eltávolították a gimnáziumból. Majd sikerült visszakerülnie és 1955-ben érettségizett. 1956-ban ment férjhez Szabó Bélához, aki később pár évig szintén dolgozott a múzeumban restaurátorként. Férjhez menetele után a Szabó Mária nevet használta. Kitanulta a címfestőséget, majd a nagyváradi bábszínház díszlettervezője lett, ahol a díszletek elkészítésében is résztvett. 1962-tól betegnyugdíjazásáig (1974) dolgozott restaurátorként a nagyváradi múzeumban. Bukarestben több éves restaurátor tanfolyamot végzett. Vizsgadolgozatát az epoxi műgyantáknak a restaurálásban történő felhasználásáról írta. Ezt követően a múzeum főrestaurátora lett. Ebben az időszakban a múzeum kerámia tárgyait többnyire egyedül ő restaurálta. Jelentős munkái a nagyváradi szálkadombi Szentjobbon és a határ melletti Szalócon feltárt ásatási kerámia tárgyak restaurálása. A Román Nemzeti Múzeum kiállításának anyagát három hónapon keresztül restaurálta Bukarestben. A Központi Hadtörténeti Múzeum anyagának restaurálásában is részt vett, ezért állami kitüntetésben is részesült. Restaurátori szakmai kapcsolatot tartott fenn Románia akkori vezető restaurátorával a kolozsvári Koródi Józseffel, valamint Tarisznyás Mártonnal (Gyergyószentmiklós, később a múzeum igazgatója), a marosvásárhelyi múzeum örmény származású restaurátorával és a bukaresti Alexandru Leleţiu mérnök-restaurátorral. Sok segítséget kapott Mozsolits Amáliától, a Magyar Nemzeti Múzeum régészétől. Ferenczi István (1952. december 17. Kolozsvár - 2002. október 29. Kolozsvár) Ferenczi István (Stefan) az ódon Farkas utcában született Kolozsváron. Régészprofesszor édesapja, Ferenczi István Mihály (1921. április 15. Kolozsvár - 2000. május 8. Kolozsvár), korán befolyásolta másodszülött 21
