Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)

Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok

gyermeke érdeklődését, hiszen nyaranta, eleinte régészeti ásatásaira, később kutató útjaira is magával vitte. Édes-apja lebilincselő magyarázatai és tudása, nemzete iránti lankadatlan felelősségérzete, a gyermek István haza- és természetszeretetét életre szólóan meghatározta. Édes-anyjától, Ferenczi Sárától, rend­kívüli gyakorlati érzékét örökölte. Kolozsvár nagy múltú iskolájában (ma Báthory Líce­um) végezte elemi és középiskolai tanulmányait. Bár a kor szelleme nem engedte a régi hagyományok érvénye­sülését, tanárai között nem egy kivételes képességű és jellemű személyiség volt. Alapvetően humán érdeklődésű, a földrajz, a törté­nelem és főleg a művészetek érdekelték. Többszöri si­kertelen próbálkozás a történelem-földrajz szakra elvet­te a kedvét a továbbtanulástól. 1972-ben besorozták, érzékeny lelki alkata miatt a katonaságot borúlátóan élte át. Leszerelése után restau­rátorként, az Erdélyi Történelmi Múzeummal párhuza­mosan működő Történeti Intézetben kerül alkalmazás­ra. Tanítómestere Koródi József tanár és főrestaurátor mellett dolgozik néhány évet, tőle tanulja, lesi el a resta­urátori mesterséget. Részt vett a bukaresti restaurátor továbbképző tanfolyamon, hogy papírral is megerősítse tudását. Nagy odaadással dolgozott és csaknem minden anyagfajtával foglalkozott, restaurált fém-, fa-, üveg- és kőtárgyakat. A helyreállításra kerülő tárgyakat fényké­pezte és a felvételeket saját maga dolgozta ki. Az intézetet átszervezések miatt a Babeş-Bolyai Tu­dományegyetem fennhatósága alá rendelték. Helyileg elkerült a múzeumból és az új restaurátor laboratóri­umát a Jókai utcában egy alagsori pincehelyiségben kel­lett kialakítania. Egyedüli restaurátorként ő rendezte be, ő volt a mindenes. Itt szakmai szeretete állandó csor­bát szenvedett, hozzáállását nem vették komolyan, na­gyon mellőzték. 1987-ban nősült. A 80-as évek elején együtt dolgo­zott feleségével, abban a reményben, hogy munkatársak lesznek, de a nemzetiségi diszkriminációs munkahely­politika miatt ez nem következhetett be. Az 1990-es változások szakmailag nem sok jót hoztak számára. Anyagiak hiánya miatt mind jobban háttérbe szorult a labor ellátása, átcsatolták az intézetet a Román Akadémiához, ahonnan hiányzott a labort szívügyének tekintő régész. Tevékenységéhez nem csak a restaurálás tartozott, szívesen rajzolt, nagy élvezettel faragott fát és a fém­művességben, ötvösségben is jártas volt. Munkáját rend­kívüli kézügyesség, alaposság jellemezte. Csekély elis­merés volt a jutalma. 22 Hivatalos intézeti munkáján kívül, otthon is dolgozott. Álma, hogy otthoni saját műhelyében, nyugodt kö­rülmények között dolgozhasson 2002. október 29.-én fiatalon, 50 évesen bekövetkezett korai halála miatt, saj­nos már nem valósulhatott meg. Restaurálási munkái közül kiemelkedik egy Kr.u. 2. századi, római, bronz Vénusz szobrocska restaurálása. A szobrot etil-alkoholban víztelenítette 5 órán át, majd infra lámpa alatt kiszárította. Vákuumban monomer metil-metakrilátban oldott polimer metil-metakrilát oldattal impregnálta a szobrot. A letört kart Araldyt AY103 és HY 956 térhálósító segítségével ragasztotta. Ferenczi István publikációja In legătură cu restaurarea statuetei “Venus de la Gilau”, Acta Musei Napocensis XIV. 1977. 171-173. Köszönetnyilvánítás Szeretnénk hálás köszönetünket kifejezni mindazoknak, akik adatokkal segítették munkánkat: Bakó Botondnak, Bodó Attilának, Boér Hunornak, Fe­renczi Istvánnénak, ifj. Széles Kálmánnak, Janitsek Andrásnak és nejének, Koródi Zenőnek, Kozák Albert­­nek, özv. Erőss Jánosnénak, Sándor Zsigmond Ibolyának, Szabó Zsoltnak és Vajda Katalinnak. Irodalom Ardos, Anna Mária - Mirel, Maria (1983): Preocupări ale Mu-zeului Ardelean pentru conservarea şi restau­rarea bunurilor muzeale (Erdélyi múzeumok törekvései a konzerválás és res-taurálás terén) (Bestrebungen des siebenburger Museums für die Konservierung und Restaurierung der Museumsgüter), Acta Musei Napocensis XX. 725-735. Bibra, E. (1873): Über alte Eisen- und Silberfunde, Archäo-logisch- Chemische Skizze, Nürnberg und Leipzig. Budge, E.A.W. (1925): The rise ad progress of Assyrology, London, 150. Emlékkönyv = Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum Egyesület félszázados ünnepére 1859-1909. Szerkesztette: Erdélyi Pál fő-titkár. Az EME kiadása, Kolozsvár 1909-1942. „E kiadványt Sief Jenő nyomdája 1909-ben kezdte nyomni. A címlap, borí-tólap és a 329- 334 lap nyomása meg a könyvkötő munka a Szent

Next

/
Thumbnails
Contents