Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok
Megakadályozta a kora középkori magyar leletanyag bukaresti hamisítási kísérletét. Vezette Bálványos várának (10-14. sz.-i leletek) és a Kovászna-Tündér völgy (Tündér Ilona vára 3-10. sz.) régészeti feltárását. Részt vett az erősdi, csernátoni újabb kőkori lelőhelyek ásatásain, a leleteket restaurálta (gabonatároló edények, tűzhely, gyöngyök, kultikus agyag szobrok). Restaurálta az oltszemi, komolloi, nagyborosnyai és be-recki római castrum leleteit. Kiemelkedő munkája volt az 1970-80-as években átrendezett kiállítás régészeti, történeti és néprajzi anyagának restaurálása és konzerválása. Restaurálta a néprajzi részleg szabadtéri gyűjteményéből a bélafalvi olajütőt, restaurálásáról publikációt készített (Aluta 1969). Jelentős munkája volt a Dálnokról, Ikafalváról és a környékből a múzeum gyűjteményébe bekerült székely kapuk, kopjafák restaurálása. Sok fegyvert is helyreállított többek között 14-15. sz.- i pallosokat, szkíta kardot, török fegyvereket, páncélokat, 16-17. sz.-i díszített kardokat, tőröket, ezeken kívül pisztolyokat, puskákat, kengyelvasat, zabolát. Számos tárgyat restaurált a kézdivásárhelyi és a csernátoni múzeum számára. Ugyancsak végzett restaurálási munkát a brassói, kolozsvári, tirgovistei és a bukaresti Történeti Múzeum számára. Restaurátori minőségben többször járt Magyarországon, részt vett a veszprémi Nemzetközi Restaurátor Szemináriumon. A budapesti restaurátor központban dolgozó Szalay Zoltánnal baráti viszonyban állt. Budapesti és sepsiszentgyörgyi találkozásaik alkalmával a restaurálás mindig téma volt, szó esett az új módszerekről, a restaurálási problémákról. A múzeumtól 1982-ben ment nyugdíjba. Múzeumi és nyugdíjas évei alatt csontba, szaruba faragta álmait. Csontfaragásait özvegye 1998-ban a balatonboglári Balaton Akadémiának adományozta. Az Akadémia a faragványokat 1999-ben kiállításon mutatta be és megjelentett egy, a faragványokat bemutató életrajzzal egybekötött kiadványt. Erőss János publikációi- A bélafalvi olajütő, Aluta I. 1969. 287-290.- Levél Kos Károlynak, Megyei Tükör 1969. január 11.- A kék kalap, Megyei Tükör 1969. február 11- A kovásznai rovásírásos mestergerenda, Aluta 1970.413-415.- Székelyföldi üzenet (Balaton Akadémia Könyvek 44.), Balatonboglár, 1999. 40. oldal + képek Erőss Jánosról megjelent írások Holló Ernő: Csontfaragó tanár, Falvak Dolgozó Népe 1970. október 14. Czegő Zoltán: Egy művész bemutatkozása, Megyei Tükör 1974. máj. 10. 20 Zágoni Attila: Erőss János csontfaragványai, Előre 1975. március 29. Veress Zoltán: Költemények szaruból, csontból, Igazság 1979. július 18. R.B.: Erőss János a Korunk Galériában, Megyei Tükör 1979. július 21. Cseke Péter: Csillagfaragók a Korunk Galériában, Falvak Dolgozó Népe 1979. augusztus 27. Seres András: Csont és szarumunkák, Megyei Tükör 1988. júl. 14. Boér Hunor: Erőss János, in: MMA, 243. Faragványait bemutató egyéni kiállításai Sepsiszentgyörgy 1974, 1980, Csíkszereda, Kézdivásár-hely 1978, Korunk Galériája 1979, Székely Nemzeti Múzeum - Sepsiszentgyörgy 1998, Balatonboglár 1999. Széles Kálmán (1930. december 24. Nagyvárad - 1990. május 4. Nagyvárad) Apja Széles Kálmán (1904. Nagyvárad - 1962. Nagyvárad) bútorgyáros, épület- és műbútor-asztalos. Bútorgyára Nagyváradon a Hármas utca 3. alatt volt. A második világháború után a gyárat államosították. Édesanyja Nagy Irén (1907 - 1994) háztartásbeli. Ifj. Széles Kálmán a nagyváradi Gojdu gimnáziumban érettségizett 1948-ban, majd 1953-ban elvégezte a kolozsvári agrármérnöki egyetemet szőlész és borász szakon. Ezt követően a nagyenyedi kollégiumban
