Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)

Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok

A mai Csíkszentsimon községhez tartozó Csatószegen született régi nemes katonacsaládból. Korán árván maradt, édesapja, születése előtt két hónappal meghalt. Édesanyja Csíkszentsimonból származó Incze Erzsébet, szintén katonacsalád leszármazottja. Édesapja korai halála után édesanyja újból férjhez ment Csíkkozmásra. Erőss itt végezte el a helybéli egyházi iskolában az 5 elemi osztályt. Szülei János és Erzsébet gazdálkodók 5 ha földtulajdonnal.

1933-ban beíratták a Csíkszeredái főgimnáziumba.

A 4. osztály elvégzése után a magas iskolai díjak miatt ösz-töndíjas tanulóként átkerült a gyulafehérvári Majláth gimnázium 5. osztályába és felszolgáló diákinasként dolgozott a katolikus papnevelde növendékeinek kiszolgálásában. A 7. osztály elvégzése után, az 1940-es bécsi döntést követően a teológia átköltözött Kolozsvárra, és mint diák-kispap tovább folytatta tanulmányait a Zágoni Mikes Kelemen főgimnáziumban. Itt érettségizett, és 1941-ban a hittudományi főiskola hallgatója lett. A főiskolán három évet végzett. 1944-ben a főiskola áttelepült Zircre, így ő is Zircre került. 1944 szeptemberében megvált a teológiától és beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész karára néprajzot hallgatni. 1944. őszén a zavaros helyzet miatt az egyetem nem nyitott ki. Egyik professzorának a javaslatára az éppen akkor szerveződő 3. haditudósító századba nyert felvételt. Potsdamban három hónapos propaganda kiképzést kapott.

Hadifogolyként a Szovjetunióba került Ivanovo mellé, ahol a mocsaras talajból tőzeget termeltek a textilkombinát részére. A foglyok általános erőnlétének legyengülését követően a textilgyárba helyezték. Innen Voronezsbe vitték építkezésre. Elsajátította az orosz nyelvet és normázó munkát is vállalhatott. 1950. decemberében került haza Máramarosszigetre, majd a Brassó melletti Tarusorra, egy a hadifoglyok számára előkészített karantén börtönbe. Itt négy hónapot töltött, amíg a román hatóságok - a lakóhelyi tanácsok véleménye alapján - ellenőrizték a hadifoglyokat. 1951. áprilisá-ban szabadult, 28 évesen 6 év és néhány hónap után újból szabad lett. Félbehagyott egyetemi tanulmányai befejezése céljából 1951 őszén beiratkozott a Bolyai Tudomány-egyetem Filológiai Karára orosz nyelv és irodalom szakra. 1953-ban nősült. Felesége szintén a Bolyait végezte matematika-fizika szakon. 1955-ben együtt szereztek tanári diplomát. Az egyetemen tanársegédként alkalmazták. Családjuk kuláklistára került, ezért nem kockáztatták a bizonytalan egyetemi állást és kinevezésüket Sepsiszentgyörgyre kérték. Erőss a Mikó Kollégiumban orosz nyelvet oktatott és az estiseknek irodalomelméletet.

A magyar 1956-os események miatti szimpatizálásért először diákjait tartóztatta le a securitate, majd 1958

június 4 -én őt is. Marosvásárhelyre vitték vizsgálati fogságba. A koncepciós per tárgyalását augusztus 5-én tartották.

A kolozsvári haditörvényszék 247. sz. ítéletében (1958/281 sz. dosszié) 1958-ban 15 év kényszermunkára, valamint 10 év polgári jogfosztásra és a személyi javainak teljes elkobzására ítélte a társadalmi rend elleni felforgató tevékenység vétségéért, valamint mellékbüntetésként a feljelentés elmulasztásáért további 8 év átneveléses börtönbüntetésre.

Az ellene felhozott vádak: a társadalmi rend elleni uszítás vétsége, ill. a feljelentés elmulasztásának vétsége (BT. 269/2 és B.T. 228).

„Erőss János vádlott, hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő ellenséges elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. számú középiskola tantestületének és diákságának körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadás alatt az áruló Nagy Imre és a fasiszta lázadók programjával való együttérzését, irántuk érzett elkötelezettségét, szimpátiáját. ”

Bűneiként rótták fel:

„kinyilvánította tiltakozását a szovjet csapatok által nyújtott nemzetközi segítség ellen, melyet a magyar kormány kért az ellenforradalom elfojtása érdekében. Tiltakozása jeléül kijelentette, hogy a továbbiakban megtagadja az orosz nyelv tanítását melyet tanárként a sepsiszentgyörgyi 1. számú iskolában oktatott. ” (idézetek a periratokból)

1964. augusztus 5 -én szabadult általános amnesztiával 6 év és négy hónap letöltött börtönbüntetés után, 43 kg-os súllyal.

Szabadulását követően a sepsiszentgyörgyi vágóhídon dolgozhatott kisegítőként. A brassói szövetkezetnek csontfaragó bedolgozója volt. Egy ideig Ceaucescu szűk baráti köréhez tartozó Király Károly megyei párttitkár támogatásának köszönhetően 1968. márciusától nyugdíjba meneteléig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban dolgozhatott. Először teremőr volt, majd a múzeum néprajzi részlegének muzeográfusa és a múzeum főrestaurátora lett. Megismerte a múzeum műtárgyállományának katasztrofális állapotát. Ezért elsődleges fontosságúnak a restaurálást, konzerválást tartotta.

1969 áprilisától restaurátorként tevékenykedett.

A restaurátori fogásokat Kolozsváron Koródi Józseftől műhelygyakorlaton (1969) sajátította el. Létrehozta a múzeumban a restaurátor laboratóriumot. Több ásatást vezetett ezek anyagát restaurálta és konzerválta. A petőfalvi és zabolai ásatások eredményeképpen gazdag honfoglaláskori magyar anyag került a múzeumba (kerámiák, S-alakú hajkarikák, érmék, nyílhegyek és antropológiai anyag).

19