Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Járó Márta: Megelőző konzerválás múzeumi kiállításokon és raktárakban
belső burkolásához a filc nem alkalmas. Fiókok bélelésére, műtárgyak közé (pl. textíliák tárolásánál), műtárgycsomagolásra célszerű ún. savmentes papírt alkalmazni. Ezek esetében nem áll fenn a savfelszabadulás veszélye. A savmentes papírok helyettesíthetők műanyag fóliákkal is. (Ilyen pl. - a cikk írása idején - a vetőmagot, növényvédő szereket stb. árusító boltokban kapható "Agro" fátyolfólia.) Fiókok bélelésére vagy elválasztó rétegként kimosott pamutvászon is használható. A helytelen megvilágítás károsító hatásai A fényforrások (nap, utcai lámpa, fénycső stb.) ún. elektromágneses sugarakat bocsátanak ki magukból. Ezen sugárzások egy része a fény maga (látható elektromágneses sugárzás), más része az ultraibolya (UV), illetve az infravörös (IR) sugárzás (láthatatlan elektromágneses sugárzásfajták). Az elektromágneses sugárzásban energia terjed, az UV-sugarak nagyobb energiát képviselnek, mint a fénysugarak. Legkisebb energiájúak az IR sugarak. Múzeumi helyiségek megvilágítására természetes és mesterséges fényforrások szolgálnak. Természetes fényforrás a Nap, amelynek sugarai közvetlenül vagy az égboltról, felhőkről visszaverődve a különböző nyílászárókon jutnak be a múzeum belső terébe. A földre érkező napsugárzás kb. fele látható, a többi infravörös és ultraibolya sugárzás. A Napból jövő sugárzás összetétele nagymértékben függ az évszaktól, napszaktól, magasságtól, a levegő páratartalmától, szenynyezettségétől. Mesterséges fényforrások a különböző izzólámpák, fénycsövek stb. A hagyományos izzólámpák a fény mellett kevés UV és sok IR sugárzást (meleg a villanykörte), halogén izzók, az előbbieknél több UV sugárzást bocsátanak ki. A neoncsövek a fénysugarak mellett sok UV és kevés IR sugárzást bocsátanak ki, de az armatúráknál ezek is nagy mennyiségű hőt termelnek. A mesterséges fényforrások közé tartoznak a műtárgyak fotózásakor, filmezésekor használatos villanok, reflektorok stb. is. Ezekből rendkívül sok fény és UV-sugárzás jut a megvilágított tárgy felületére. A fény, az ultraibolya és az infravörös sugarak káros hatása a műtárgyakra A műtárgyalkotó anyagokat fényérzékenység (pontosabban a fényforrásból érkező összes elektromágneses sugárzásra való érzékenység) szempontjából három kategóriába szoktuk sorolni: nagyon érzékeny, közepesen érzékeny és fényre nem érzékeny anyag. A leggyakoribb műtárgyalkotó anyagok közül a papír, a textil, a festett bőr, a szőr tartozik az első, a fa, festett fa, a vászonkép, a műanyagok, a csont, elefántcsont a második, míg a fém, a kő, a kerámia és az üveg a harmadik csoportba. A különböző fényforrásokból - ahogy az előzőekben láttuk - különböző mennyiségű fény, UV és IR sugárzás jut a műtárgyak felületére. A sugarak egy része visszaverődik, más részük elnyelődik. Az elnyelt sugarak által képviselt energia okozza a fényérzékeny tárgyak károsodását. Az elektromágneses sugarakban ter16 jedő energiát a tárgy anyagrészecskéi (az atomok vagy a molekulák) átveszik, gerjesztődnek, azaz energiadús állapotba kerülnek, felmelegszenek, esetleg fényt bocsátanak ki, de leggyakrabban kémiai változások mennek bennük végbe (fotokémiai folyamatok). Az első esetben a tárgy felmelegszik. A hőmérséklet emelkedése, ahogy ezt korábban láttuk, a tárgy és környezete között lejátszódó kémiai folyamatokat felgyorsítja, illetve bizonyos esetekben halmazállapotváltozást, vagy egyéb fizikai károsodást (pl. a hőtágulás miatt) okoz. A második esetben, ha a felvett energiát az anyag egy másodpercnél rövidebb időn belül bocsátja ki fény formájában fluoreszenciáról, ha a fénykibocsátás hosszabb ideig tart, foszforeszkálásról beszélünk. A tárgy anyagát a folyamat nem károsítja. A harmadik eset a legveszélyesebb a fényérzékeny anyagból készült tárgyakra nézve. Ha az elnyelt sugárzás energiája elég nagy (UV, illetve egyes fénysugarak), az energiafelvétel a molekulákban lévő kötések felszakadásához vezethet, pl. a textíliák töredezetté válnak. Kisebb energiájú elektromágneses sugarak hatására a színezékek fakulnak, a papírok sárgulnak, a műanyagok fokozott mértékben öregednek (a ragasztók elengednek, a bevonatok sárgulnak, töredeznek stb.) A fényforrások által kibocsátott elektromágneses sugárzások mérése A fény mérésére ún. luxmérőt használunk. A lux régi mértékegység, a megvilágított felület egy négyzetméterére jutó energiát adja meg (lumen/négyzetméter, lm/m2). A nagyon érzékeny műtárgyalkotó anyagok megvilágítása 50-70 luxszal, az érzékenyeké 150-200 luxszal történhet. Ez az érték a napi 8 órás megvilágításra vonatkozik. Az elnyelt energia halmozódik, tehát ha villanóval vagy reflektorral világítunk meg egy műtárgyat, rövid idő alatt kaphat annyi energiát, mint egyébként, pl. egy hónap alatt. Az UV-sugárzás mérése UV-mérővel történik, ami az egy négyzetméterre jutó energiát méri mikrowattban. A múzeumi területen a mért UV- mennyiséget a fényre szoktuk vonatkoztatni (vannak speciális mérőeszközök, amelyek ezt automatikusan elvégzik). Ebben az esetben mikrowatt/lumen (juw/lm) lesz a mért érték mértékegysége. A fényérzékeny tárgyak esetében az UV-sugárzás fényre vonatkoztatott mennyisége nem haladhatja meg a nemzetközileg elfogadott 75 mikrowatt/lument. Az IR-sugárzás mérése közönséges hőmérővel történhet. Általános alapelv, hogy megvilágításkor a hőmérséklet a műtárgy felületén nem emelkedhet. A fény, az ultraibolya és az infravörös sugarak műtárgykárosító hatásának kiküszöbölése, illetve csökkentése A műtárgyak helyes megvilágításánál tehát az esztétikai és egyéb világítástechnikai szempontok (színviszszaadás, fényirány, káprázás megakadályozása, fénysűrűség stb.) mellett fontos szerepet kell játszaniuk a műtárgyvédelmi megfontolásoknak.
