Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Járó Márta: Megelőző konzerválás múzeumi kiállításokon és raktárakban
Mivel az UV-sugárzás károsítja leginkább a fényérzékeny műtárgyakat, mennyiségét a lehető legkisebb értékre kell csökkenteni. Ez leggyakrabban szűrők, izzólámpák vagy speciális fényforrások alkalmazásával történik. Az UV-szűrők olyan részben vagy egészen átlátszó anyagok, amelyek a fényt részben vagy teljesen átengedik, de az UV-sugarakat nem, vagy csak kis mértékben. A szűrők készülhetnek üvegből vagy műanyagból. Lemezként (üveg- vagy műanyag lapok, speciális, szendvics-szerkezetű üveglapok), fóliaként (műanyag fóliák) hozzák őket napjainkban forgalomba. A közönséges ablaküveg önmagában rossz minőségű UV-szűrőként működik, jó UV-szűrő viszont a plexi, főként annak átlátszatlan változata. Leggyakrabban műanyag UV-szűrő fóliát használunk. Színes fóliák (pl. a tükröző bronz vagy ezüst) használhatók kiállítótermek ablakára, tetőablakokra (megfelelő belső, mesterséges világítás mellett). Ezek alkalmazása esetén nem szükséges függöny az ablakra, de számítani kell arra, hogy az UV sugarak szinte teljes (99%-os) kiszűrése mellett a fénysugarakat is visszaverik (a fényátbocsátó képességük mindössze 14-25%). Emellett jelentős a hővisszaverő képességük (ld. a hőről szóló fejezetet) is. A halvány szürke fólia az UV-sugarak 99%-os kiszűrése mellett a fény több mint 70%-át átengedi, viszont a hővisszaverő képessége csak 15%. Színtelen (vagy enyhén sárgás) fóliákat célszerűbb alkalmazni azokban az esetekben, ahol az ablakra, mint fényforrásra szükség van, illetve egy-egy tárlóra kívánjuk a fóliát elhelyezni. Ezek UV-szűrő képessége 95% fölött van, és a fény kb. 85%-át átengedik. E fóliák alkalmazásának előnye az UV-szűrésen túl a törés- és betörésvédelem. A fóliázott üveg ugyanis biztonsági üvegként működik, az esetleges ütés következtében a fólia rugalmas marad, elnyeli az ütés erejének nagy részét, és megakadályozza, hogy az üveg darabokra törjön, illetve egyben tartja a szilánkokat. Az UV-sugarak kiküszöbölésének másik módja a fényforrás helyes megválasztása. Nem jutnak UV- sugarak, pontosabban a megengedettnél nagyobb mennyiségű UV-sugárzás a tárgyra, ha azt izzólámpával világítjuk meg. Ügyelni kell viszont arra, hogy a halogén izzólámpák nagy megvilágítási szinteknél, pl. fényvetős világításnál már nem elhanyagolható UV- sugárzást bocsátanak ki. Az izzólámpa mellett speciális, gyárilag UV-szűrővel ellátott égők vagy fénycsövek is alkalmasak fényérzékeny tárgyak megvilágítására. Az UV-források közül legveszélyesebb a közvetlen vagy az égboltról visszaverődő napsugárzás. Ezért különösen a kiállító-terembe, restaurátorműhelybe jutó napfény (természetes fény) UV-szűrésére kell gondosan ügyelni. Múzeumokban, restaurátorműhelyekben sok helyen alkalmaznak fénycső-világítást. Mivel a fénycsövek által kibocsátott sugárzás sok UV-sugarat tartalmaz, a fényérzékeny tárgyak kiállításánál (pl. tárlóban), vagy restaurálásnál nem javasolt a használatuk, illetve ha ez elkerülhetetlen, az UV-sugarak kiszűréséről feltétlenül gondoskodni kell. Az UV-sugarak károsító hatása elleni védekezés A látható elektromágneses sugarakkal, azaz a fénnyel szemben nehezebb a védekezés, mivel nem szűrhetjük ki őket az UV-sugarakhoz hasonlóan, hiszen akkor nem lehetne látni a műtárgyat. Alapvetően két módon védekezhetünk a fény károsító hatása ellen: a megvilágítás mértékének, szintjének vagy az idejének a csökkentésével. A műtárgyak megvilágításának megtervezésénél mindig szem előtt kell tartanunk az ún. reciprocitási törvényt, amelynek értelmében a rövid ideig tartó, erős megvilágítás ugyanolyan káros, mint a hosszú ideig tartó, kisebb mértékű megvilágítás. A legtöbb múzeumban az ablakok, üvegtetők tekinthetők fényforrásnak a nyitva tartás idejének legnagyobb részében. Az ilyen természetes fényforrások esetében az első és legfontosabb feladat a műtárgyak "napozásának" elkerülése, vagyis a közvetlenül a tárgyra jutó napsugarak elleni védekezés. Hiába szűrjük ugyanis ki az UV- sugarakat, a Napból emellett nagy mennyiségű fény és IR-sugárzás is érkezik. A fényérzékeny tárgyakat tehát sohase helyezzük a kiállító terem, restaurátorműhely, raktár napsütötte részére. Általában a közvetlen napsugarakat rekesszük ki a múzeumból. Az ablakokat lássuk el sötétítő függönnyel, reluxa redőnnyel, és kérjük meg a teremőröket, hogy a napos órákban ezeket húzzák el, illetve le. Természetesen ilyenkor gondoskodni kell a mesterséges megvilágításról. Ahogy az előző részben láttuk, a színes vagy szürke UV-szűrő fóliák szolgálhatják egyúttal a fényvédelmet is. A nagyon érzékeny tárgyak esetében figyelembe kell venni, hogy a megvilágítás mértékének felső határa 50-70 lux, ami általában csak mesterséges fényforrással biztosítható. A fokozottan fényérzékeny tárgyakat ezért célszerű ablak nélküli helyiségben elhelyezni. A tárgyak 50 lux megvilágítás mellett élvezhetők, tanulmányozhatók, de a látogatók szemét hozzá kell szoktatni az alacsonyabb megvilágítási szinthez. A raktárakat tanácsos "alulvilágítani". A restaurátorműhelyben nem csökkenthető a megvilágítás mértéke, mivel ez a munka rovására menne. Itt a megvilágítás idejét kell a lehetőségek szerint csökkenteni. A fény károsító hatásának kiküszöbölésére alkalmazhatunk rövidített idejű megvilágítást is. Ennek legegyszerűbb módja a termek ablakainak elfüggönyözése, illetve a mesterséges világítás kikapcsolása, ha nincs látogató a kiállításon. A fényérzékeny tárgyakat tartalmazó tárlókat letakarhatjuk, elfüggönyözhetjük a látogató megfelelő tájékoztatása mellett. A könyvszerűen lapozható tárló vagy a fiókos tároló-bemutató szekrény szintén fényvédelmet jelent. A megvilágítás idejének csökkentése megoldható automaták alkalmazásával is. A látogató érkezésekor kigyulladó lámpa, vagy a látogató által bekapcsolt világítás meghatározott idő elteltével kialszik, tehát csak a szükséges ideig működik, egyébként sötét van a tárgy környezetében. Védekezés a fény károsító hatása ellen 17
