Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Járó Márta: Megelőző konzerválás múzeumi kiállításokon és raktárakban
víz felszíne fölött (ahol a páratartalom magas) nyomják keresztül, majd visszajuttatják a helyiségbe. Ilyen módon csapvízzel működtethetők, a vízben oldott sók és egyéb szennyezések nem jutnak a légtérbe (visszamaradnak a szivacsban vagy a vízben). Légszárítás A levegő relatív páratartalma csökkentésének legegyszerűbb módja a hőmérséklet emelése, vagyis a fűtés. Ha például egy zárt helyiségben, ahol 10 °C a hőmérséklet és 80 % a relatív légnedvesség megemeljük a hőmérsékletet 17 °C-ra, az RH lecsökkenhet 50 %-ra. A hőmérséklet emelése azonban az esetek többségében vagy technikai (pl. régi épület pincéje stb.) vagy anyagi, vagy műtárgyvédelmi (árt a magasabb hőmérséklet a tárgyaknak) okokból nem valósítható meg. Ezért célszerűbb elektromos hálózatról működő légszárító készülékeket alkalmazni. A téli, gyakori szellőztetés szintén csökkentheti a relatív légnedvességet. Légszárító berendezések A légszárításhoz alkalmazható készülékek működési elvük alapján két nagy csoportra oszthatók:- nedvszívó anyaggal ellátott berendezések,- fagyasztva szárító berendezések. Múzeumi használatra a fagyasztva szárító berendezések alkalmasak. A fagyasztva szárító berendezések a háztartási jégszekrényhez hasonló hűtőrendszerrel vannak ellátva. A helyiségből beszívott, nedves levegő egy csőrendszerben erősen lehűl, ezáltal a benne lévő víz egy része kondenzálódik. A hideg, telített levegő ezután a csőrendszer fűtő részében felmelegszik, és az ily módon szárított, immár ismét szobahőmérsékletű levegő kerül vissza a helyiség légterébe. Központi légkondicionálás A légnedvesítés és légszárítás (egy időben a hőmérsékletszabályozással és a légszennyezések kiszűrésével) megoldható egy központilag kiépített klímaberendezés segítségével. A központi klímaberendezés kezelése külön személyzetet igényel, a működtetés költsége igen magas. A klímaberendezésnek éjjel-nappal működnie kell (a műtárgyak, amelyek megóvása a cél, éjjel is a múzeumban vannak!). Beépítésekor messzemenően figyelembe kell venni a biztonsági követelményeket (meghibásodás esetén tartalék alkatrészek, pótberendezések stb.). A központi légkondicionálással a termek klímáját egy bizonyos értékre lehet beállítani, ami általában az ott dolgozók és a látogatók számára is kedvező 45 % RH körüli érték. Ez a légnedvesség azonban gyakran magas bizonyos tárgyaknak, pl. a fémeknek. Ezért azokat külön, számukra megfelelően klimatizált raktárban, tárlóban kell elhelyezni. Napjainkban - kevés kivételtől eltekintve - a rendszerint régi, esetleg műemléki védelem alatt álló múzeumépületekben, tájházakban nincs lehetőség a központi klimatizáció kiépítésére. Új múzeumépületek építése, valamint nagyobb rekonstrukciók esetén viszont kívánatos központi berendezés tervezése, beépítése. A kiállítási tárlók, műtárgy szállító konténerek, műtárgyszállításra, raktározásra használt dobozok klimatizáció ja Az eddigiek során múzeumi helyiségek, illetve épületek relatív páratartalmának szabályozásáról szóltunk. Sok esetben azonban, különösen vegyes anyagú kiállítások, illetve műtárgyszállítás esetén szükséges egyegy tárgy körül speciális, a kiállító terem vagy környezet relatív páratartalmától eltérő RH-érték beállítása. Ez hermetikusan lezárt, a környezettel kölcsönhatásban nem lévő tárló esetében egyszeri szárítással vagy nedvesítéssel megoldható lenne. Ilyen tárló kivitelezése azonban nagyon költséges, ezért tárlónként folyamatosan kell gondoskodni a megfelelő RH érték stabilizálásáról. Például egy főként fémtárgyakat bemutató kiállításon, ahol max. 40 % relatív légnedvesség az ajánlott, egy textília vagy kódex bemutatása problematikus, mivel annak környezetében 50 % körüli relatív légnedvesség szükséges. Ebben az esetben a szerves anyagból készült műtárgy tárlójában folyamatosan biztosítani kell a magasabb RH-t. Kisebb, zárt terek helyi páratartalom-szabályozását általában pufferekkel, ritkábban megfelelő, kis klímaberendezésekkel oldják meg. Pufferek alkalmazása a relatív páratartalom beállítására Kiegyenlítő, más néven puffer hatást mutat minden nedvszívó anyag (fa, papír, textil stb.), mivel magas RH mellett magába szívja, alacsony RH mellett pedig környezetének átadja a nedvességet. Tehát maga a tárló, a benne elhelyezett posztamensek (ha fából, rétegelt vagy farost lemezből készülnek), a hátteret borító papír, textília és maguk a műtárgyak is viselkedhetnek pufferként. Ez azonban természetszerűleg nem megoldás elsősorban magukra a műtárgyakra nézve, hiszen éppen az ő esetükben kívánjuk elkerülni a páratartalom-ingadozás következtében végbemenő fizikai elváltozásokat. A szilikagél (Art-Sorb) A múzeumi gyakorlatban legtöbbet alkalmazott pufferanyag a szilikagél. A szilikagél a kovasav kiszárításával keletkező szilárd anyag. Különböző szemcseméretű változatai ismeretesek. A japánok által Art-Sorb néven forgalomba hozott granulátum szintén szilikagél, amelyet elsődlegesen múzeumi célra fejlesztettek ki. Az Art-Sorb granulátumot nem csak kilós kiszerelésben, hanem papír kazettákban, illetve lemezzé préselve is árusítják. A szilikagél egyensúlyra törekszik a környezetével. Ha a külső hőmérséklet nő, a vitrin levegője is felmelegszik, következésképp az RH csökkenne. A szilikagél azonban ebben az esetben nedvességet ad át a levegőnek, így az RH nem változik. Ellenkező esetben nedvességet von el. Minőségtől függően a szilikagél tömege maximum kb. 40%-ának megfelelő mennyiségű vizet képes a környezetéből felvenni, tehát 1 kg szilikagél mintegy 0,4 kg-ot (0,4 1).
