Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Járó Márta: Megelőző konzerválás múzeumi kiállításokon és raktárakban
Működésének alapelve az, hogy a víz párolgása során hőt von el a környezetéből, esetünkben a higanytól. Minél szárazabb a levegő, annál intenzívebb a párolgás, annál nagyobb a hőelvonás, az ún. nedves hőmérő, annál alacsonyabb hőmérsékleti értéket mutat. A nedves hőmérőn, illetve a száraz hőmérőn leolvasott hőmérséklet-értékek segítségével kiszámítható a relatív légnedvesség. (A mérés kivitelezésének pontos menetét a műszerekhez mellékelt használati utasítás írja le.) Kalibráló műszerből egy múzeumban elégséges, ha egy van, ennek segítségével állítható be a többi páramérő. A pszichrométer nem alkalmas múzeumi helyiségek vagy tárlók páratartalmának folyamatos figyelésére, nem lehet kiakasztani pl. a falra, és nem olvasható le róla közvetlenül az RH. Ezért esetenkénti mérésre, illetve a többi műszer beállítására használjuk. Hitelesítést igénylő műszerek A hitelesítést igénylő műszerek működése azon alapul, hogy egyes anyagok bizonyos tulajdonságai megváltoznak nedvesség hatására. A múzeumi gyakorlatban használatos páramérő műszereknél, a higrométereknél általában papírcsíkot vagy hajszálat (műszálat) használnak nedvességérzékelő anyagként. Ezek a páratartalom növekedésekor megnyúlnak, csökkenésekor zsugorodnak. Az anyag mozgását megfelelő skála előtt mozgó mutatóra viszik át. Vannak olyan mérők is, amelyek a relatív légnedvesség mellett a hőmérséklet mérésére is alkalmasak, ezek hivatalos neve: termohigrométer. A higrométereket és a termohigrométereket tárlók, illetve különböző múzeumi helyiségek légnedvességének, illetve hőmérsékletének mérésére használjuk. A tapasztalatok szerint a higrométerek pontosabb mérést tesznek lehetővé, mint a termohigrométerek. Azokat a mérőeszközöket, amelyek egy adott időtartam alatt (1 nap, egy-két hét stb.) grafikonon rögzítik az adott légtér relatív páratartalmát, higrográfoknak nevezzük. Ha a higrográf egybe van építve egy a hőmérséklet mérésére és regisztrálására alkalmas berendezéssel, term oh igrográfró 1 beszélünk. A higrográfok illetve termohigrográfok helyiségek relatív légnedvességének (illetve hőmérsékletének) folyamatos mérésére alkalmasak. A higrométereket, illetve higrográfokat a gyári utasítás alapján, általában havonként kalibrálni kell, de a tapasztalatok szerint elegendő negyed, illetve félévenként. A kalibrálás úgy történik, hogy pszichrométerrel megmérjük a helyiség páratartalmát, és a műszer mutatóját (a hátoldalon vagy peremen elhelyezett csavar segítségével, higrográfok esetében a műszerkulccsal) erre az értékre állítjuk. Ha nem áll rendelkezésre pszichrométer, letakarhatjuk fél órára a műszert nedves ronggyal, vagy víz fölé helyezhetjük zárt térbe 1-2 órára, és ezután kb. 95%-ra állítjuk a mutatót. A megfelelő relatív páratartalom beállítása a műtárgy környezetében A relatív páratartalom, illetve annak változása anyaguktól függően különböző mértékben károsítja a múzeumi tárgyakat. Az optimális RH beállítása történhet különböző berendezésekkel, megfelelő szilárd anyagok elhelyezésével, illetve ritkábban említett sóoldatokkal. A közép-európai klímaviszonyok között párásításra elsősorban télen, a fűtött múzeumi helyiségekben, míg légszárításra a fűtetlen, főként alagsori vagy földszinti helyiségekben van általában szükség. A továbbiakban először a helyiségek párásítására, illetve levegőjük szárítására alkalmas berendezésekkel, majd azokkal a lehetőségekkel ismerkedünk meg, amelyek által egy-egy különösen érzékeny tárgy vagy tárgyegyüttes tárlójában szabályozható a relatív páratartalom értéke. Helyiségek párásítása A párásítás legegyszerűbb, de csak lokális, nem szabályozható módja, ha a helyiségben vízzel telt edényeket helyezünk el, olyan helyeken, ahol a közvetlen környezetben nincs műtárgy. Télen a fűtőtestekre is állíthatunk vízzel teli edényeket. Még hatásosabb, ha pl. vízzel telt fotótálba nagy szivacslapot helyezünk, így ugyanis a párolgási felület megnő. Nagyobb helyiség légterének nedvesítése csak sok, vízzeí telt edény elhelyezésével oldható meg, ez pedig sem műtárgyvédelmi szempontból (a véletlenül fellökött edényből kifolyó víz műtárgyat nedvesíthet), sem pedig esztétikai szempontból (kiállítótermek) nem megfelelő. Megoldást jelenthet egyes esetekben a hőmérséklet csökkentése is. Például ha egy zárt helyiségben, ahol 25 °C hőmérséklet mellett 30% a relatív légnedvesség levisszük a hőmérsékletet 18 °C-ra, a relatív légnedvesség közel 45%-ra nőhet. Párásító berendezések A forgalomban lévő párásító készülékek működési elvük alapján három nagy csoportba sorolhatók:- vízpermetező berendezések (pl. ultrahanggal porlasztó tt vizet permetező berendezések),- vizet forralással párologtató berendezések,- melegítés nélkül nedvesítő berendezések. Az első és második csoportba tartozó berendezések múzeumi használatát lehetőség szerint kerüljük el. Ezen berendezéseket ugyanis csak desztillált vízzel működtethetjük műtárgyak közelében, ami nagyon nagy anyagi ráfordítást igényel. A forró vagy meleg párát kibocsátó készülékek emellett rendkívül sok károsodást is okozhatnak a közelükben elhelyezett tárgyakban. A harmadik csoportba tartozó készülékek alkalmasak múzeumi helyiségek levegőjének párásítására. A melegítés nélkül nedvesítő berendezések működésének alapelve, hogy a légtér száraz levegőjét beszíva, azt egy folyamatosan nedvesített anyagon (pl. szivacson) vagy 11
