Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
Egyed Ákos ERDŐVIDÉK SAJÁTSÁGOS ÖNIGAZGATÁSI TELEPÜLÉSRENDSZERÉNEK KIALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A SZÉKELYEK MEGTELEPEDÉSÉTŐL 1876-1878-IG amiért a kilenc falu vezetői elégedetlenek voltak, s kérték a fejedelmet, hogy köztük lakó alkirálybírót választhassanak, aki vezeti a széket. Kérésüket az országgyűlés és a fejedelem igazságosnak ítélte és teljesítette. Kérdés, hogy milyen régi lehetett az 1635 előtti rendszer, amelyről a források beszélnek? Nos, erről a kérdésről a forrásainkban nem találunk eligazító adatot. De a kérdés újabb kérdést szül: miért nevezték már korábban Bardóc széknek, amely a privilégiumban is megmaradt, holott ekkor Vargyas, ahol korábban bizonyosan tartottak törvényszéket, már sokkal nagyobb s jelentősebb helység volt, mint Bardóc?78 Ebből arra következtethetünk, hogy a kilenc falu bizonyos közügyéit a korábbi időkben Bardóc faluban intézték (amint Erdővidék másik részében Miklósvár falu lehetett központi szerepet betöltő helység). Orbán Balázs szerint kezdetben a székház Bardócon, majd Olaszteleken volt, ahol a levéltár és a börtön is helyet kapott. Külön pecséthez csak 1829 után jutott, de az sem volt más, mint „Udvarhelyszék pecsétjének tökéletes hasonmása”.79 Bár ez is arra utaló adat, hogy Bardócszék valóban csak fiúszéke volt Udvarhelyszéknek, mégis kétségtelenül jelentős helyi önigazgatási jogokkal rendelkezett egészen az 1876-1877-es közigazgatási rendezésig, amely a helyi autonómiákat megszüntette. S bár korábban is, most is fel-feltüntek olyan javaslatok, amelyek a két erdővidéki szék egyesítésére irányultak, de ezek rendre elhaltak, s így az erdővidéki 19 falu közigazgatásilag két részre való osztása a 12-13. századtól, a székelyek megtelepedésétől a 19. század utolsó harmadáig fennmaradt. És köztük változatlanul a Bacon/Barót-pataka képezte a gyepűt. Ez azonban nem puszta földrajzi határ volt, hanem a sepsi, illetve telegdi székelyek közti hagyományos választóvonal is. Szólnunk kell röviden a 18. században bekövetkezett változásokról is. A Fejedelemség megszüntetésével Erdély dolgait Bécsből irányították s érdekeit a Habsburg-hatalom céljainak rendelték alá. De a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc eredményeként a helyi közigazgatási jogok egy része továbbra is érvényben maradt mind Magyarországon, mind Erdélyben és a Székelyföldön. Erdővidéken sem szűnt meg a két szék működése, amint az a széki levéltárak megmaradt állagának gazdag iratanyagában jól nyomon követhető. Ez azonban külön történet s hosszas tárgyalása szétfeszítené tanulmányunk kereteit. Ezért csak néhány aspektusára szeretnénk utalni. Mind Miklósvárszék, mind Bardócszék külön törvényszéket tartott fenn, s azokon a mindennapi élet során keletkezett, szinte megszámlálhatatlan apró peres eljáráson túl kiemelkedő jelentőségű pereket is folytattak. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy valóságos perfolyamok keletkeztek a régi, 1555-ben részben összeírt székely jogok érvényessége vagy túlhaladottsága kérdésében, például a fiú-leány intézményt illetően; a falvak közti határperek a földművelés és állattenyésztés történetére vetnek fényt.80 Történeti értéke van a nagy történész, Benkő József elleni peranyagnak, illetve az önvédelmében beterjesztett iratainak.81 A székek rendszeresen összehívták az évi közgyűléseket, s az azokon írt jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a központi hatalom mennyire saját szerveinek 78. 1614-ben Vargyason 58 családot írtak össze, Bardócon 29-et, Vargyason 2 primőrt, Bardócon 1 primőrt. SzO. ú.s. IV. 292-293. 79. Orbán 1868.1. 212. 80. Miklósvárszék Levéltára a kolozsvári Állami Levéltárban. F.16. 11/28. 81. Uo., 1803. évi Protocollum. 58
