Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL tekintette a helyi intézményeket: sokszor csak az Erdélyi Főkormányszék rendelkezéseinek ismertetetése, illetve a határőr rendszer kérdései szerepeltek a napirenden. Szabadságjogok érvényesítéséről alig esett szó. Közismert, hogy 1764-ben Mária Terézia rendeletére a történeti Erdélyben is megszervezték a határőri rendszert. Három székely ezredet és két román határőr-ezredet alakítottak. A bécsi tervet Háromszéken és Csík-Gyergyó- és Kászonszékben sikerült megvalósítani. Az eredeti elképzelés szerint Udvahelyszéket is bevonták volna a határőrségbe, de az erős ellenállás miatt ezt a tervet elejtették. Viszont Bardóc fiúszék falvaira éppen úgy reáerőltették a rendszert, mint a miklósvárszékiekre. Mivel a székelységet a régi, 1711- ben megszüntetett hadkötelezettség jogcímén akarták újra katonai rendszerbe bevonni, a lófők, gyalogrendűek, valamint a kisnemesek rétegére esett a választás, a jobbágytartó nemesek és a jobbágyok mentesültek a fegyveres szolgálat alól, ami sok belső feszültségnek, egymásra mutogatásnak volt a forrása. A határőrrendszer bevezetése nagy változást okozott a közigazgatás eddigi rendjében, mert a katonai parancsnokságok felügyeleti jogokat kezdtek gyakorolni a katonai rendek felett, a falvakban külön ún. katonabírót is választottak, aki a katonai parancsnokságok rendeletéinek végrehajtója volt. így a falvak határőrnépe kettős igazgatás alá került. Mivel a falvakban a határőrkatonák egy része a huszárezredhez, a mások része (ez volt a többség) a II. székely gyalogezredhez tartozott, válaszfal keletkezett a két rend között, amit hangsúlyossá tett a parancsnokságok közti rivalizálás. 1764 után Baráton volt az erdővidéki három gyalogszázad parancsnoksága, a huszárszázadé pedig Nagyajtán. Bizonyos értelemben a polgári közigazgatás alárendelődött a határőrségi vezetésnek. Ez a helyzet az 1848-as forradalom idején gyakorlatilag megszűnt s 1851-ben rendeletileg is feloszlatták a határőri rendszert. A Baconok kérdéséről Mennyiben nyújt tárgyalt kérdéseinkhez újabb érveket és adatokat a négy Bacon (Bachan, Sepsibacon, Telegdibacon és Nagybacon) rejtélyes története? Ezt a problémát elemzi tanulmányom a továbbiakban. A Bacon név eredete homályba vész, de nem lehet kizárni, hogy a falualapító nemzetségfő neve lappang mögötte. A falualapítás éve forrásainkból nem derül ki, de, amint már tudjuk: Bachan, azaz Bacon 1334-ben a pápai tizedjegyzékben templomos helyként szerepel, s a Sepsi esperességhez tartozott. Látni fogjuk, hogy a Bacon név a későbbiekben majdnem kizárólag Sepsibacont jelentette, de sokszor jegyezték le Nagybacon neve alatt is.82 Az, hogy Telegdibacon a pápai összeírásban nem fordul elő, nem jelenti azt, hogy nem létezett, csak azt, hogy nem volt papja. Sepsibacon neve pontosan jelzi, hogy sepsi (sebesi) székelyek alapították és a Sepsi székelyek szállásterületéhez tartozik. Azt is láttuk az előbbiekben, hogy a Bacon elnevezés rendszerint a Bacon-patak baloldali részén települt falura, Sepsibaconra vonatkozott. A sepsi előnév azért sem vet fel külön kérdést, mert azt az emlékezet és Sepsiszentgyörgy neve napjainkig őrzi. Telegdibacon név eredetéről is logikusan azt mondhatjuk, hogy a telegdi székely nemzetség alapítását jelentheti, csakhogy a telegdi nemzetségnév eltűnt, s a Telegdi főesperesség is csak a 15. századig követhető nyomon. Ebből viszont az következik, hogy Telegdibacon csak akkor jöhetett létre, ami82. Ld. az 53. jegyzetet. 59
