Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL Amint a kérdésből nyilvánvalóan kitűnik: a kilenc falu nevében fellépők az első változatot kívánták elérni: azt, hogy a maguk kebeléből tisztségviselőket választhassanak. Eddig — és ez is kiviláglik az idézett sorokból — az anyaszékbeli alkapitány és alkirálybíró időnkénti kiszállásokkal intézte a Rikán túli kilenc erdővidéki falu közügyéit és peres dolgait együtt a helybeli székülőkkel. Utóbbi állítás is igen lényeges Bardócszék megalakulásában. Erre még visszatérünk. A kiváltságlevél szerint a fejedelem szerette volna már a Szászsebes melletti táborozás idején elintézni ezt az ügyet, de el kellett halasztani a segesvári országgyűlésre, azonban „ottan más terhes akadályok miatt, el nem láthatván” a kérdés az 1635-ös gyulafehérvári országgyűlésre maradt. A nagyobb függetlenséget kérő előterjesztést, amint az a kérdés tárgyalásának kétszeri elhalasztásából kiderül, legalább öt éve ismerte a fejedelem. Végül Gyulafehérvárott ezt a kényesnek ígérkező ügyet alaposan megvizsgálták, s határozatot hoztak. Érdekes a döntés indoklása (amely az ügyintézés komolyságára s ugyanakkor a szemben álló felek kíméletes kezelésére is fényt vet), legyen szabad itt hosszasabban idéznünk: „Minthogy az előre bocsátott kérdés sem az Udvarhely Szék közhaszna és tsendességének, sem a Főbb tisztek t.i. a Kapitány és Király biró tekintetének vagy betsületének nem árt, abból semmit le nem húz, nem kissebbiti; az igazsággal is inkább meg egyező lévén azon Bardotz széki Kilentz Faluk ügyeinek könnyebben folytathatására és mindenkinek igazsága elérhetésére ügyelni, mint akármely egyes személy hasznára és kívánságára tekintetni (vagy haszna és kívánsága aránt kedvezéssel lenni), meghatároztuk... ”,74 és következik a határozat, amely az igazsággal „inkább megegyező”. Az országgyűlési határozat szerint Bardócszék lakói maguk közül alkirálybírót választhatnak, aki „mindég közöttük lakó, valóságos birtokos nemes” kell, hogy legyen. Az alkirálybíró köteles minden év lejártakor lemondani, „hivatalából búcsúzni”, de újraválasztható. Ezzel Bardócszék elérte a fiúszéki státust. Nem vált annyira önálló törvényhatósággá, mint Miklósvárszék, mert a privilégium előírta, hogy a fellebbezési ügyeket a főszékre, Udvarhelyre kell felterjeszteni, s az alkirálybíró választásában továbbra is megmarad a főkirálybíró befolyása.75 Mai kifejezéssel: Bardóc fiúszék az anyaszék ellenőrzése mellett fejthette ki a tevékenységét. Azt már Jakab Elek megállapította, hogy „a kilenc falu azelőtt is egy külön kerületet tett”, s nevezték azt Vargyasszéknek vagy Bardócszéknek.76 Láttuk, hogy az I. Rákóczi György-féle kiváltságlevél bevezetője is a kilenc falu nevének felsorolása után azt írja: ezek „közönségesen Bardotz széknek neveztetnek”.77 Miért beszélhettek az erdővidéki székelyek „közönségesen” Bardócszékről már az 1635. évi kiváltságlevél előtt. És miért állíthatták olyan határozottan a kérvényben, hogy „a Rika erdején túl lévő kilentz Faluknak a magok törvényes ítélő Fiú Székek vagyon”. Véleményem szerint azért, mert — amint már szó esett róla — időnként az udvarhelyszéki alkapitány vagy alkirálybíró kiszállt a Rika hegyen túlra, s a kilenc falu székülőivel együtt törvényt ültek, s más ügyeket intéztek. Az 1635. évi kiváltságlevél fenti sorai bizonyosan erre a helyzetre utalnak. Tehát a fiúszék már korábban is működött, de csak időnként s az udvarhelyszéki főbbek elnökségével, 74. Spielemberg 1837. 54. 75. A privilégium zárójelben rögzítette: az alkirálybíró választásában „megtartatván mindazonáltal... a főtiszteknek hatalma”. 76. Jakab - Szádeczky 1901. 357. 77. Spielemberg 1837. 52. 57