Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Sebestyén József: Székelyföld épített örökségének dokumentálása (1996 - 2004)
Sebestyén József SZÉKELYFÖLD ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÉNEK DOKUMENTÁLÁSA (1996-2004) „Nem elhanyagolható feladat annak a feltárása, hogy az adott település fejlődésében milyen gazdasági, gazdálkodási tényezők voltak meghatározók, valamint a helyi társadalom közösségi élete hogyan szervesült a település térbeli kereteihez. A magyarországi és a Kárpát-medencei természeti környezet károsodásának egyik ma már nyilvánvaló fő tényezője, a falusi, mezővárosi, családi üzemek felszámolása, a falusi és a kisvárosi állattartás, tenyésztés korlátozása és/vagy megszüntetése. Ez nem választható el a falvak kiürülésétől és elöregedésétől, az úgynevezett szocialista városépítés minden áron való politikai erőltetésétől. Ez azzal is együtt járt, hogy olykor a középkorban, vagy az újkor korai szakaszában gyökerező, esetleg a 19. és a 20. században kialakult,.legnemesebb településközpontokat szanálták, eldózerolták, a kényelmes, kertes polgárházak helyén ma már csak iszonyatosan magas önköltséggel üzemeltethető, energiapazarló panelháztömböket telepítettek. Mindez jelezheti, hogy a történelmileg kipróbált településhálózat, településszerkezet, településtípusok, településformák kutatása nem csak elméleti kérdés, hanem az élő társadalom számára fontos, olykor égető gondok között is technikai, tervezési, szervezési támpontokat kínálhat. Idestova 23 éve annak, hogy 1988 elején a romániai „Conducător” meghirdette a hivatalos nevén „szisztematizálásként” hírhedtté vált programot. Falvak százait akarták eltüntetni, hogy azután lakóikat városi lakótelepek panelházaiba zsúfolják össze. A terv, amellett, hogy végérvényesen tönkretette volna az ott élők életét, eltüntette volna a romániai, erdélyi falvak értékes építészeti, kulturális örökségét. „1988 végén - a nemzetközi tiltakozások, valamint a végrehajtáshoz szükséges anyagi eszközök hiánya következtében — Románia lassította falurombolási programjának végrehajtását. Az újabb állásfoglalások arról tanúskodnak, hogy a megszüntetendő falvakat nem rombolják le, hanem hagyják, hogy „maguktól” haljanak el. Arra vonatkozóan is vannak megalapozott feltételezéseink, hogy mit is jelent a nem erőltetett áttelepítés. Megszűnnek a falusi iskolák, a távolsági buszok közlekedésének esetlegessége miatt a gyerekek gyalog kénytelenek a községi iskolába bejárni. Leállítanak mindenféle állami szolgáltatást — orvosi ellátást, postát és elektromos áramot — és így kényszerítik ki a lakosság eltávozását a kis településekről.”1 2 Az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) munkatársaiból álló csoport — általam (S.J.) előkészítve — 1990 februárjában kereste fel az év első heteiben megalakított két erdélyi civil szakmai szervezetet, s ekkor sor került — a háromszéki műemlékvédők által szervezett — magyar és román műemlékesek találkozójára Sepsiszentgyörgyön. A találkozót követő felhívásunkra az OMF lehetővé tette, hogy szakmai találkozókat rendezzünk a térségünk épített örökségéért felelősséget érző, s a szomszédos országokban élő, dolgozó 1. Filep 2008. 62-63. 2. R. Sülé 1990. 35.; http://epa.oszk.hu/00000/00036/00001/pdf/06.pdf 275
