Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Adrienn: A brugenlandi székelyek nyomában - Az őrségi székelyek táji lenyomatainak vizsgálata
Egyed Adrienn A BURGENLANDI SZÉKELYEK NYOMÁBAN- AZ ŐRVIDÉKI SZÉKELYEK TÁJI LENYOMATAINAK VIZSGÁLATA határőr-települést is számon tartottak, többek között Alsóőrt is. Ugyancsak jól látszik a Székpatak — mai nevén Zickenbach — mentén kialakult, lefolyástalan, mocsaras terület, ahova Orisziget települt, és ami ennél fogva egyrészt rendszeresen megmenekült a hadicselekményekkel együtt járó pusztításoktól, másrészt elszigeteltségének köszönhetően igen sokáig megőrizte hagyományait. Az első katonai felmérésre (1780-1784) tekintve (3.a. kép) a legszembeszökőbb érdekesség, hogy Alsóőr és Vasvörösvár települései már ekkor összenőttek. (A térkép Felsőőrt tévesen Alsóőrként tünteti fel.) Ezek a falvak az erdővonal szélére települve napjainkig meghatározták a Pinka ezen szakaszának jobb partján az erdővonal helyét, ami jelentősen nem változott. Alsóőr és Németciklény egyutcás falvak voltak — és alapvetően azok is maradtak —, míg Orisziget természeti adottságai, Vasvörösvár pedig nagyobb jelentősége folytán halmazos szerkezetet mutatott. A Felsőőrt Nagyszentmihállyal összekötő, a területet keresztező út északi oldalát viszont a maitól eltérően erdők uralták. A Pinka völgyének egy részét művelték, másik része viszont legelőként szolgált. Ez a területhasználat egészen a 20. századig meghatározta a tájszerkezetet. További érdekesség, hogy a felmérés jelöli a Vasvörösvári várat, melyet ekkor a Pinka-patak felduzzasztásával nyert vizesárok védett. A második katonai felmérésen (1819-1869) elsősorban az úthálózatban történtek számottevő változások (3.b. kép). Mind a térségi, mind a helyi jelentőségű útszakaszokat kiegyenesítették. Táji szempontból a térkép legszembeszökőbb vonása az, hogy látszik, a Pinka és a Szék patakokat még nem szabályozták, ezért a mocsaras vagy időszakosan elárasztott területek különösen a Pinka és az országút között, valamint Orisziget térségében igen jelentősek voltak. A települések szerkezetében számottevő változás nem figyelhető meg, csupán a vasvörösvári vár fejlődésének jelei láthatók. Fényes Elek földrajzi leírása6 is kiemeli Vasvörösvárt. Két halastavának, liszt- és fűrészmalmának, tehén- és juhtenyésztésének megemlítése mellett a következőket írja: „Öt országos vásárán sok posztó és ló eladatik; ezenkívül a vizkereszti és mindszenti különösen a lenre nézve híresek. Lakosai többnyire takácsok és fazekasok. ... A föld minősége ez uradalomban: sárga agyag, melly a hegyeken kavicscsal, s vastag szemű homokkal van keverve, de azért a völgyekben meglehetős termékeny, s a kukoriczán kívül mindent megterem, főkép sok hajdinát. Rétjei kövérek és jó szénát adnak, csakhogy a Pinka gyakran elönti. A stájer lóherét igen termesztik. Jó karban tartott erdeje ... nagyobb részét bikkfa teszi. Egyébiránt a gazdálkodás okszerüleg folytattatik, s az uraságnál több czélszerü erőmüveket, s gazdasági szerszámokat szemlélhetni.” A szerző Alsóőrről rövidebben szól: „Szántóföldjei soványak, de rétjei kövérek és jó szénát adnak. Lakosai ... sok lent termesztenek; gyolcsot, posztót csinálnak; erős és csontos lovakat tenyésztenek.” A harmadik katonai felmérés (1872-1884) már megelőlegezi az 1888-ban átadott, Pinkafőt Szombathellyel összekötő vasútvonalat, ami az egész térségnek jelentős fejlődést hozott. A vasutat az I. világháború után, 1921-ben felszámolták.7 A 20. században egyre inkább a globális folyamatok határozták meg a tájváltozás irányait. Noha az erdők aránya számottevően csökkent, a két patak közötti erdősáv nem tűnt el teljesen. A legnagyobb változás a patakok menti extenzív gyepterületeket érintette, melyek ma lakott területeknek, ipari-kereskedelmi területeknek vagy intenzív növénytermesztésnek adnak helyet. 6. Fényes 1851. 7. Éger - Szesztay 2008. 244
