Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Adrienn: A brugenlandi székelyek nyomában - Az őrségi székelyek táji lenyomatainak vizsgálata
Egyed Adrienn A BURGENLANDI SZÉKELYEK NYOMÁBAN- AZ ŐRVIDÉKI SZÉKELYEK TÁJI LENYOMATAINAK VIZSGÁLATA Az előtanulmány során az alábbi eredményeket könyvelhettük el: 1. Meg kell különböztetnünk a népcsoport és a táj viszonyát aszerint, hogy az adott népcsoport jelen van-e a vizsgálat idején a felmért területen vagy nem. Az egykori szász Trappoldon a vizsgálat annak ellenére sokkal nehezebb volt, mint a jelenleg is székelyek által lakott Kőrispatakon, hogy a szász tájelemek többsége igen ellenálló az idővel szemben, és mindössze húsz év telt el a szászok elköltözése óta. 2. A vizsgált tájelemeket célszerű volt stabilitás szempontjából csoportosítani. A többékevésbé „állandó” elemek — mint a régi településrészek szerkezete, telekosztása, építészete és az extenzív tájhasználati formák — jelentették a legnagyobb segítséget a vizsgálatban. Az új településrészek szerkezete, telekosztása, építészete és az intenzív tájhasználati formák alkották a „változó” tájelemek csoportját, amelyek számottevően kevesebb információval szolgáltak. 3. A tájvizsgálatot a következő négy szinten végeztük: a tájszerkezetet, a tájhasználatot, a telekosztást és az építészeti elemeket vizsgáltuk. 4. A különböző népcsoportoknak igenis van tájformáló ereje. Ez a tájformáló erő a legalacsonyabb vizsgálati szinten — azaz az építészeti elemek szintjén - a legerősebb. A különböző elrendezés magasabb szinten hasonló tájelemek esetén is különböző településkaraktert eredményezhet. A külterületek használatát azonban elsődlegesen a mikroklíma határozza meg, a népcsoportok az adott tájhoz való kötődése inkább a tájfenntartás minőségében, esetenként speciális terményekben nyilvánul meg. 5. Az azonos nyelvet beszélő népcsoportok tájformáló erejének meghatározása igen nehéz feladat, ebben a hagyományos tájépítészeti módszerek mellett a nyelvészeti és néprajzi tudományok elengedhetetlen segítséget nyújtanak. Esettanulmány: A burgenlandi „székely táj” Székely gyökerek Burgenlandban Elsőként településtörténeti feljegyzésekre, földrajzi nevekre és régészeti leletanyagokra3 alapozva számba vettem azokat a településeket, amelyeket egykor feltehetőleg székely határőrök laktak. Összesen 19 település esetében találtam valamilyen utalást székely gyökerekre, ezeknek a falvaknak a listája az 4. képen látható. Alsóőr, Felsőőr, Alsólövő és Felsőlövő esetében történt konkrét említés székely közösségkre. Ezek mindegyikéről úgy tartják, hogy a 13. században határőrfalvak voltak, és mindenhol találtak olyan régészeti leleteket, amelyek valószínűsítik a székely jelenlétet. Alsóőr és Felsőőr kisnemesi kiváltságokkal is rendelkezett. Németlövő, Pinkamiske, Sárosszék és Tartcsafürdő esetében olyan utalást találtam, amely döntően magyar határőrtelepülésként tartja számon ezeket a településeket. Németlövő és Sárosszék az előző csoporthoz hasonlóan 13. századi, Németlövőt több forrás is határőrfaluként tartja számon. Pinkamiske és Tartcsafürdő valamivel fiatalabb, kisnemesi kiváltságokat élveztek. Elhelyezkedésüket tekintve mindegyikük a 2. képen látható gyepűvonal mellett, az előző csoport falvai közelében fekszenek. Orisziget a Zickenbach (Szék-patak) partján, Alsó- és Felsőőr tőszomszédságában található. Oribükkösddel, Pinkafővel, Rohonccal és Városszalónakkal együtt olyan 13. száza3. Balás 1989.40-43. 242
