Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Vekov Károly: A székelyek és a kora középkori Erdély
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL beli nevükön kelepekre rakták a Tordán kibányászott sót, amit szekereken szállítottak idáig, majd elindították lefele a Maroson az Alföld felé. Ebben a térségben is találhatók székely „nyomok” és nem is akármilyenek. A Sebes folyó menti azonos nevű település (Szászsebes)28, Szászkézd, illetve Szászorbó29 lettek a névadói a későbbi, Délkelet-Erdélyben létrejött három székely széknek: Sepsi-, Kézdi- és Orbai széknek.30 Tehát ezek eredetileg, de mindenképpen a szászok letelepedését megelőzően székely települések kellett legyenek.31 Az egykor ott élt székelyek nyomát a régészek megtalálták a későbbi szász települések épületei és régészeti emlékei alatt, azaz időben azokat megelőzően.32 (Mivel a régészet nem tudja megkülönböztetni egymástól a székelyek, illetve a magyar leleteket, a kérdést a már említett helynévi érv dönti el.) Mivel a szászok tömeges erdélyi betelepítése a fent említett dél-erdélyi területekre II. Géza (1141-1161) uralkodásához kapcsolódik, a székelyeket jórészt a szászok behozatala előtt kellett áttelepíteni mai lakóhelyükre. Különben erre utal az Andreanum „deşerta” (itt „kiürített” értelmű kifejezése is). Időben ez minden bizonnyal a király uralkodásának második felére tehető. Amennyiben a székelyeket Erdélynek a délnyugati sarkából a 12. század közepe táján telepítették keletebbre, azaz mai lakóhelyükre, tekintve, hogy egykori helyneveiket magukkal vitték, sajátjuknak érezve azokat, ott tartózkodásuk hosszú időre tekinthetett vissza. Ami viszont azt jelenti, hogy akár már az előző évszázadban, ha nem éppen még korábban ott élhettek. Az 1499-es II. Ulászló-féle oklevél33 egyszerre őrzött meg a székelyek székelyföldi betelepítése előtti és utáni korra utaló elemeket. Korai tehát a székelyeknek az ország határainak védelmét ellátó feladatának vagy elő- és utóvéd szerepének említése. Ezek a feladatok nyilván vonatkoztak azokra a székelyekre is, akik Erdély délkeleti sarkában telepedtek le. De ennél még egy lépéssel tovább mehetünk. Szerintünk, éppen a fentebb említett tudományos eredmények fényében is jóvalta korábbra lehet tenni a székelyek erdélyi jelenlétét. Főleg az utóbbi évtizedek régészeti kutatásai több vonatkozásban is megcáfolják Karácsonyi János elméletét, de érvrendszerét is, amelyre az a magyar és a román történetírás által elfogadott állítás támaszkodik, miszerint a honfoglaló magyarok nem szállták meg Erdélyt, hanem tovább mentek nyugat fele és csak jóvalta később fogtak neki Erdély megszállásának, amit szakaszosan folytattak egészen a 13. század közepéig. Visszatérve eredeti gondolatmenetünkhöz, nincs miért ne gondolnunk arra, hogy az erdélyi védelmi feladatokat, illetve ezek egy részét már a korai, honfoglalást követő időszakban a székelyek látták el. A már említett délnyugat-erdélyi székely települések - Sebes, Kézd, Orbó — valószínűleg jóvalta korábbiak mint gondolnánk. Elhelyezkedésük arra utal, hogy fő feladatuk volt a fehérvári ispáni székhely, illetve később az erdélyi püspökség székhelyének a védelme, de főleg a Maroson folyó sószállítás biztosítása. De gondolhatunk esetleg akár az ugyancsak valószínűsíthető nemesére bányákból szállított arany, ezüst kitermelés védelmére is. 28. Binder 1981. 55. 29. Újabban, Benkő Loránd szerint feltételezhető, hogy nem Szászorbóról lenne szó, hanem az Enyed melletti hasonnevű patak melletti Orbóról. Vö. Kristó 2002. 98. 30. Kordé 2001. 65.; Kristó 2002. 97-98., 114.; Nägler 1981. 146., 147-148. 31. Benkő 1990. 122. „...Orbó, Kézd és Sebes olyan víznevek, amelyek délen a mezőség határait jelzik, ahol a székelyek még a mai hazájába való áttelepülése előtt a magyar lakosságú területeket védte.” (uo. 121.) Bóna 1991. 1531. 32. Nägler 1981. 146-149., 153., 155., 160., 174., 177.; Nägler 1997. 44., 54.; Bóna 1989. 153-154. 33. SzO. III. 138-141. Magyar szöveg: Kordé 2001. 55-58. 17
