Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Vekov Károly: A székelyek és a kora középkori Erdély
Vekov Károly A SZÉKELYEK ÉS A KORA KÖZÉPKORI ERDÉLY Ugyan kései — a 12/13. század fordulójára adatolt — a bakonybéli monostor kiváltságleveléhez később hozzátoldott szöveg része, de még így is sokatmondó az a sóbányász névjegyzék, amely csakis erdélyi lehet, amelyben egy olyan személy is szerepel, akit Székelynek neveztek, tehát aki maga vagy akinek az őse is székely kellett legyen.34 (Különben az sem kizárt, hogy a sóvágók névjegyzéke korábbi, ha nem éppen 1131-ből való.) Mivel a székelyekről szóló első adatok, de a kései, II. Ulászló korabeli oklevél is tipikusan csatlakozott katonai segédnépi státuszra utal (ld. elő- és utóvéd szerepkör), megkockáztatható akár az a feltevés is, hogy miközben a honfoglalás során más székely csoportokra hasonló feladatot bíztak a Kárpát-medence különböző részein, a székelyek egy része jóvalta korábban, feltehetőleg már a honfoglalást követően Erdélyben maradt és itt is katonai, pontosabban védelmi feladatokat látott el. Nyilvánvaló, hogy magyar törzsnévi eredetű vagy vezérneveket megőrző helynevek csakis úgy és ott jöhettek létre, ahol a magyar törzsek tagjai megtelepedtek, felhasználva az illető törzs vagy annak vezetője nevét. Az ilyen típusú helynevek hiánya Erdélyben egy olyan népcsoport jelenlétére utalhat, amelyik ugyan ismerte és alkalmazta a magyar helynévadást, de nem volt része a hét magyar törzsnek. Jelenlegi tudásunk szerint a törzsi eredetű helynevek hiányának az lehetne a magyarázata, hogy a honfoglaláskor, határvédő feladatot ellátva, nem magyarok, hanem székely csoportok szállták meg — többek között - a délnyugat-erdélyi területeket is. Ebben az esetben meg lenne annak a magyarázata, hogy miért nincsenek törzsnévi vagy vezérnévi eredetű helynevek Erdélyben, és elsősorban Dél-Erdélyben.35 Tovább víve a fenti gondolatmenetet, talán ez utalhat egy átfogóbb, a székelyeknek által betöltött védelmi szerepre, amelynek nyomai északabbra is fellelhetők. Gondolunk itt a bihari székelységre, melynek „előretolt helyőrsége” lehetett a kalotaszegi székelység, amelyre a Székelyjó patak és helynév utalna.36 A székelyek mai lakóhelyére történt betelepedése/betelepítésének számos vetülete továbbra is tisztázatlan, főleg kronológiai szempontból, beleértve akár a nyugat- vagy délmagyarországi csoportok továbbtelepítését, akár a székelység korai szervezeti intézményeit. Ennek ellenére talán nem is olyan hihetetlen egy ilyen, fentebb vázolt forgatókönyv valószínűsége a székelyek korai történetét illetően. 34. DHA. 255. 35. Bóna 1989. 107-108. 36. Györffy 1966.1. 572. 18
