Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Nyárádi Zsolt - Sófalvi Andárs: A régészet szerepe a középkori és fejedelemség kori székely falvak történetének kutatásában. Esettanulmány négy Székelyudvarhely melletti település vonatkozásában
Nyárádi Zsolt - Sófalvi András A RÉGÉSZET SZEREPE A KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI SZÉKELY FALVAK TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSÁBAN ma nyugaton van, sekrestyéje pedig délen). A különös átalakításra feltehetően a faluszerkezet évszázados megváltozása késztette a lengyelfalviakat. A beépített faragványok dokumentálása különösen szerencsésnek bizonyult. Egy gótikus terrakotta borda töredékén kívül {20. kép) andezitből faragott kváderek és élszedett, gótikus nyíláskeretek közt két hengertagos ajtókeret darabjait különítettük el {22-23. kép). Ezek a leletek pedig egyértelműen egy román kori templom közvetett bizonyítékai. 4.2. Régészeti kutatások Lengyelfalván Lengyelfalva belterületének terepbejárását 2010 tavaszán végeztük. A Lengyelfalvipatak és mellékágainak tagolt, zegzugos felszínén, a kertekben és a falut övező szántókon gyűjtött leletek ezúttal is vadonatúj eredményeket hoztak. A rézkor időszakából származhat néhány perem- és oldaltöredék, felületükön bütyökdísszel és vízszintes vonalakba rendeződő körömbecsípésekkel. A falu keleti részén (6. kép, 2. lelőhely) gyűjtött szürke színű, korongolt, peremén vonal- és hullámvonalköteggel díszített nagyméretű tárolóedény (ún. Krausengäfesse) a 3-4. században Erdélyben élt vizigót népesség (Marosszentanna- Csernyahov-kultúra) tárgyi hagyatékához tartozik, amelynek maradványai Székelyföldről is egyre nagyobb számban kerülnek elő.40 A mai falu keleti, központi és déli részein az Árpád-kori Lengyelfalva tárgyi leleteire bukkantunk. A barna és szürkésbarna, apró kaviccsal soványított, lassú korongok perem-, oldal- és aljtöredékek közt található rövid, kihajló peremű fazekak, vállukon körömbecsípéssel, sűrűn bekarcolt vonal- és hullámvonaldísszel, illetve ún. fogaskerékmintával ráadásul arra utalnak, hogy a középkori falu kezdetei a 12. századig nyúlnak vissza {6. kép, 1., 8., 9-10. lelőhely). A felszínen gyűjtött leletek alapján, a falu a 16- 17. századra, déli irányban, a patakvölgy enyhe kiszélesedésének lapályán tovább terjedt. Az egyik szántón jól kirajzolódó paticsos fok területén talált barna és szürkésbarna, csillámos homokkal soványított kályhacsempe töredékek plasztikus díszítéssel egy fejedelemség kori udvarház maradványait jelezhetik {12. kép, 12. lelőhely). Úgy tűnik, hogy a középkori Lengyelfalva az északi és északnyugati részére nem terjedt ki a mai településnek. A templomtól nyugatra és északra mindössze az iskola telkén, illetve a délnyugati szántókon találtunk középkori leleteket, viszont a templom eredeti tájolása alapján arra gondolunk, hogy attól nyugatra, a leleteket nem eredményező gyepes, füves területeken további középkori településnyomok rejtőzhetnek. A felszíni leletgyűjtés során a legjelentősebb Árpád-kori településmaradványokra az iskola telkén bukkantunk {6. kép, 9-10. lelőhely), ahol földmunkálatokkal középkori objektumokat bolygattak meg. A helyszínen rövidesen leletmentő ásatást kezdeményeztünk. Két 5x5 m-es szelvényt jelöltünk ki az iskola és a tőle délkeletre található ipari, gazdasági épületcsoport közt kialakított földút oldalában, ugyanis itt történt a legsúlyosabb felszíni beavatkozás. A kisfelületű feltárás során a felső, bolygatott rétegek alatt egy barnásszürke, kevert, paticsfoltos, intenzív leletanyagos kultúrréteget bontottunk el. Alatta a sötétbarna, tömött szubhumuszba mélyedve több kisebb beásás kevert foltját dokumentáltuk {24., 30. kép), intenzív Árpád-kori leletanyaggal. A feltárt jelenségek (kisebb gödrök, oszlophelyek) nem alkottak különösebb szabályszerűséget, 40. Legnagyobb feltárt lelőhelye a Nagy-Küküllő völgyében, Székelyudvarhely határában, a Kadicsfalvi-réten található. Ld. Körösfői — Nyárádi — Sófalvi 2010. 178
