Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Nyárádi Zsolt - Sófalvi Andárs: A régészet szerepe a középkori és fejedelemség kori székely falvak történetének kutatásában. Esettanulmány négy Székelyudvarhely melletti település vonatkozásában
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL és úgy tűnik, hogy egy belső telek szélét fogtuk meg a régészeti feltárás során. Északészaknyugati irányban, a településrészlet magja felé nem tudtuk folytatni az ásatást a tereprendezés során létrejött méternyi vastag feltöltés miatt. Az Árpád-kori kultúrrétegből a kor általánosan használt edénytípusai kerültek felszínre {26-28. kép), egyszerű és tölcséres peremmel kiképzett fazekak, cserépbográcsok, felszínükön bekarcolt vonal- és hullámvonalköteggel, egyszerű vonal- és hullámvonaldísszel, körömbecsípésekkel és fogaskerékmintával díszítve. Ezzel szuperpozícióban, illetve a bolygatott rétegből kisebb mennyiségben késő középkori leletek is napvilágra bukkantak {29. kép). A középkori leletanyag értékes darabjai a talált fémtárgyak (25. kép), köztük a településásatásokon ritka darabnak számító evőárral. A gazdag középkori tárgyi hagyatékot szolgáltató régészeti feltárás jelentős eredményekkel szolgált, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a terepbejárások során észlelt leletcsoportok komoly településmaradványokat rejtenek a felszín alatt, melyek az Árpád-kori falvak objektumainak, anyagi kultúrájának egyetlen, nélkülözhetetlen forrásai. Következtetések A négy falu esete már önmagában elegendő példa annak illusztrálására, hogy az írott forrásokban szűkölködő udvarhelyszéki falvak középkori településtörténete régészeti módszerekkel forradalmasítható. A régészeti terepbejárások révén meghatározható a települések létrejöttének ideje és kiterjedése adott időszakon belül. Intenzív terepbejárások esetén képet kaphatunk a falvak szerkezetéről, elpusztult templom- és kápolnahelyeket azonosíthatunk, régészeti feltárással pedig a település objektumai (házak, vermek, kemencék, gazdasági épületek, árkok stb.) vagy más önálló egységek (udvarházak, malmok stb.) különíthetők el, tárhatók fel. Terepbejárásaink arra világítanak rá, hogy a kutatott középkori falvak legkorábbi periódusai a mai települések belterületén találhatók. Esetünkben a középkori templomok is a jelenleg álló egyházak térbeli előzményei. A reformáció okozta változások miatt a fejedelemség kori templomok esetében már jóval nagyobb az egyházi épületek helyének változása, amit a térképészeti és újkori egyháztörténeti adatok is tükröznek. A Sükő-patak völgyében, illetve tőle északra a Lengyelfalvi-patak forrása alatt kialakult falvak közül kettőnek már volt román kori egyháza. Farcád a középkorban önálló plébánia, filiái Hodgya és Sükő. Lengyelfalváról feltehető, hogy egyházilag csak a 16. század első felében önállósult, addig feltehetően Szenttamáshoz tartozott. A Nagy-Küküllő mellékvölgyeiben létrejött - általunk vizsgált - települések a régészeti leletek tanúsága szerint a késő Árpád-korban már létező falvak, ezekből viszont három nagy valószínűséggel 12. századi előzményekkel rendelkezik. A sűrűnek mondható 12. századi településhálózat alapján úgy tűnik, hogy a székelység megtelepedését a térségben feltehetőleg valóban korábbra kell tennünk néhány évtizeddel az előző kutatások megállapításaihoz képest. A lelőhelyek 13. századi növekedése egy következő népesedési hullámot, a természetes gyarapodást és új települések létrehozását jelölheti. 179
