Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Bordi Zsigmond Loránd: 13 - 14. századi magánvárak Kovászna megyében
Bordi Zsigmond Lóránd 13-14. SZÁZADI MAGÁNVÁRAK KOVÁSZNA MEGYÉBEN amikor néhány újabb birtok tulajdonosaivá váltak, adódhattak meg azok a feltételek, amelyek révén elkezdhették az építkezést. 2. A Vápavár29 romjai Sepsibükszádtól délnyugatra, a Rakottyás-patak és az Olt által határolt terasz déli végében találhatók. A várat a déli oldalán nyitott, két időszakban működő kőbánya nagyrészt elpusztította, majd ezek felhagyása után semmilyen állagmegóvás sem történt, ezért déli része folyamatosan tovább pusztul (11. kép). A vár külső védelmi vonalát az északi oldalon egy nagyméretű, kb. 25 m széles, 10-12 m mély árok képviseli, amely teljesen elválasztja a terasz többi részéttől, míg máshol a meredek oldalak fölöslegessé tették a védőárok-rendszer kiépítését. Az erődítmény fennmaradt — mintegy 45 m hosszú30 és 30 m széles - része, nagyjából lekerekített sarkú téglalap alakú (12. kép). 1,60 m vastag falait gondosan, egyenes oldalukkal kifelé rakott, jó minőségű habarccsal kötött kövekből emelték. A vár egyetlen fennmaradt belső építménye az északi falszakaszhoz támaszkodó 3x3 m belterű, 2 és 3 m közötti falvastagságú torony, amelyet Orbán Balázs kaputoronynak vélt31, de utóbb már lakótoronynak minősítették.32 A vár belsejében néhány kincskereső gödör és visszatemetetlen kutatóárkok kivételével semmilyen más objektum nem található, mint ahogy a megmaradt falszakaszokon sem figyelhető meg bejárat nyoma. Ez utóbbi a megsemmisült déli oldalon lehetett. A vár területe már az őskor folyamán lakott volt, előbb a rézkorban az Erősdi-kultúra népe, utóbb a középső bronzkorban a Wietenbergkultúra, míg az ókor folyamán a dákok telepedtek meg itt. Ennek következtében a vár területén végzett ásatásokon feltárt leletek zöme ős- vagy ókori leletanyag, míg a középkori falakhoz köthető megtelepedést néhány nehezen keltezhető cserépedény-töredék kivételével, 14-15. századi sarkantyúk képviselik. A vár középkori neve nem ismert, mai nevét (vápa = árok) környezetének jellemzői alapján kapta. A vár szerepéről megoszlanak a kutatók véleményei: Orbán Balázs a székelyföldi várrendszer egyik várát látta benne33, Ferenczi Sándor ókori kővárnak tartotta34, Székely Zoltán a Sólyomkőn álló várral egyetemben „gazdag grófok magánvára'’-ként írt róla35 36, míg Benkő Elek, az Olt túlpartján fekvő Mikó birtok egyik falujának mentsvárát vélte felfedezni benne.30 A vár és a környező terület (pontosabban az Olt nyugati partja) középkori közigazgatási státusa ismeretlen, kívül esik mind az 1349-ben, mind az 1366-ban körülhatárolt Mikó birtok területén, viszont az tény, hogy a későbbiekben, az újkor folyamán Felső-Fehér vármegye részeként, az 1782-ben megalakult Sepsibükszád területéhez tartozott. Figyelemreméltó, hogy erről a mintegy 8-10 km2-es területről, amely az Olt nyugati partján a Hatod-patak és Tusnádi-szoros között húzódik, szinte semmilyen adattal nem rendelkezünk a 18. századig. Az adatok hiányában csak két lehetőség vehető számba. Az első, hogy teljesen lakatlan volt, 29. A vár kutatástörténetére: Kővári 1866. 55.; Orbán 1869. III. 59-61.; László 1911. 177.; Ferenczi S. 1999a. 207-209., 217.; Székely 1951.; Székely 1977. 61.; Benkő E. 1990. 71.; Rusu 2005. 192., 504. 30. A Rakottyás-patak és az Olt által határolt terepet figyelembe véve, a vár eredetileg háromszornégyszer hosszabb lehetett. 31. Orbán 1869. III. 60. 32. Rusu 2005. 192. 33. Orbán 1869. III. 61. 34. Ferenczi 1999a. 217. 35. „... erau cetăţi private ale unor grofi bogaţi...” Székely 1951. 91. 36. Benkő E. 1990. 71. 122
