Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Bordi Zsigmond Loránd: 13 - 14. századi magánvárak Kovászna megyében
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL de ez az itt álló várak miatt ki is zárható. A második, hogy, legalábbis a 14-15. század folyamán a terület birtokviszonyai rendezettek voltak, és mivel nem merültek fel ezzel kapcsolatos viszályok, a terület nem szerepel a forrásokban.37 A vár építésére vonatkozóan nem ismerünk adatokat, de annyi biztosra vehető, hogy a védőárok és a várfalak nem egykorúak38, az építők legfeljebb kihasználták a korábbi erődítési munkálatok adta lehetőségeket. Ugyanakkor a régészeti feltárás során arra is fény derült, hogy a torony, amely nincs egybeszőve a várfallal, utólagos, ami az erődítmény használatának két elkülöníthető korszakára utal. A vár viszonylag nagy méretei, a 14. század előtti leletanyag teljes hiánya nagyon emlékeztet a Herec vára esetében tapasztaltakra. Megkockáztatható az feltételezés, hogy ez az erődítmény is viszonylag korán, már a 13. század folyamán megépülhetett, és feltehetőleg viszonylag rövid ideig egy kora középkori, utóbb az útvonalak eltolódása miatt felhagyott utat39 ellenőrzött. Véleményem szerint, a Vápa vára egy okleveles forrásokból nem ismert (székely?) nemesi család az Olt nyugati partján elterülő birtokának részét képezte, amely utóbb akár a család kihalása, akár házasság révén a Mikók birtokába ment át. 3. Vápa várától két kilométerre északra, a helybeliek által Somkőnek is nevezett, Sólyomkő vagy Alsó-Sólyomkő nevű kúp alakú, 717 m magas sziklaszálon (13. kép) találhatóak a másik Sepsibükszád melletti középkori erődítmény, Sólyomkő várának romjai. Az erődítmény két jól különválasztható részből áll {14. kép): a szikla tetejének északi oldalán húzódó keskeny gerincen fekvő kőfalakkal övezett várudvarból, vagy „alsó” várból, valamint a csak az északi oldalról megközelíthető szikla csúcsából. A mintegy 60x20 m alapterületű „alsó” várból, már csak a nyugati és részben az északi oldal 1,3 m vastag, válogatott, közepes méretű kövekből, jó minőségű habarccsal rakott falai maradtak meg. A vár északi falának további részét, valamint a keleti falszakaszt részben az omlás, részben pedig a II. világháború idején kialakított védelmi állások semmisítették meg. Sem a vár belsejében, sem pedig a Sólyomkő mintegy 12x12 m alapterületű csúcsán nem található semmilyen épületre utaló nyom. A vár bejáratának helye nem ismert, de feltételezhető, hogy a megsemmisült északkeleti sarok környékén lehetett. A várról, Orbán Balázs óta szinte mindenik, a székelyföldi várakkal, vagy a várakkal általában foglalkozó szakíró kifejtette véleményét, eleinte székely ősvárnak, utóbb a források ismeretében a Mikók tulajdonának tartva azt.40 37. Az írott források hiánya még ismert birtokviszonyú területek esetében is előfordul. Ilyen például az Apor család birtokához tartozó háromszéki Peselnek (ma Kézdikővár), amely a birtok 1364. évi elosztása (SzO. III. 15-20.) után 133 évre eltűnik a forrásokból és csak 1497-ben (Sző. III. 128.) említik ismét. 38. A platót mintegy 90 m hosszan átvágó védőárok kialakítása, amelynek során legalább 12.000- 15.000 köbméter főidet és sziklát kellett eltávolítani, messze meghaladta volna egy pár tucat családból álló, mintegy két vagy három évtizeden keresztül létező jobbágyfalu teljesítőképességét, viszont nem jelenthetett kihívást egy hosszabb ideig intenzíven lakott ókori település számára. 39. Az I. katonai felmérésen még számos — a középkorra visszavezethető, mára teljesen felhagyott — útvonal szerepel. így például egy olyan útvonal is, amely az Uzonka-völgyén haladva, a Kis- Murgót megkerülve a Vápa vára környékén éri el az Olt völgyét (I. Katonai Felmérés. 227. és 228. lap). 40. Kővári 1866. 54-55.; Orbán 1869. III. 64.; Ferenczi 1999a. 206-207, 215.; Ferenczi 1999b.; Vătăşianu 1959. 281.; Székely 1977. 61.; Gheorghiu 1985. 78.; Benkő E. 1990. 71.; Rusu 2005. 504.; Bordi 2009. 27, 31. 123
