Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Bordi Zsigmond Loránd: 13 - 14. századi magánvárak Kovászna megyében
Bordi Zsigmond Lóránd 13-14. SZÁZADI MAGÁNVÁRAK KOVÁSZNA MEGYÉBEN A lakótorony nyugati oldala mellett egy trapéz alakú, keleti oldalán félkörös, a sziklába faragott apszisban végződő helyiség romjai találhatóak. Az épületet Orbán Balázs „kincstárnak”, Ferenczi Sándor pedig víztárolónak tartotta. Az utóbbi eleinte a vár „templomára” gyanakodott, de a helyiség kis méretei miatt elvetette ezt a lehetőséget. Mindezek ellenére, az a tény, hogy az apszist nagyon gondosan faragták, a sziklából egy hossztengelye mentén elmetszett hengert termelve ki, valamint az, hogy a várfalak építésekor figyelembe vették a helyiség kialakításának szükségességét, arra utalnak, hogy a helyiség mégis a vár kápolnájaként szolgált. A várudvaron, az északi fal közvetlen közelében találhatóak a víztározó épületének és medencéjének maradványai. A kör alakú épület 7 m átmérőjű, 1,2 m vastag falai a vár falához vannak kötve. A belsejében található medence nagyjából kör alakú, 2,9 m átmérőjű és 4,7 m mély. Úgy alakították ki, hogy a sziklából kibányászott üregbe sok meszet tartalmazó habarccsal kötött, nagyjából kör alakú falazatot raktak, a szikla és a falazat között maradt üregeket döngölt agyaggal töltötték ki. A medence fölött álló épület tetőszerkezete tölcsér formájúra lehetett kialakítva, hogy felfoghassa és a medencébe vezethesse a csapadékot. A medencét, az azt megkutató Ferenczi Sándor, a benne talált háztartási hulladék alapján pincebörtönként írta le. A megnyúlt, ovális alakú alsó vár (területe kb. 3150 m2) falai a felső vár nyugati és keleti sarkához csatlakoznak. Az északi oldalon, a felső vár fala mellett egy kisméretű (3x2 m) toronyszerű kiugrást alakítottak ki, amely védelmi funkciót tölthetett be. Az alsó vár nyugati végződése viszonylag furcsa, kettős ívet leíró kialakítású, mintha az építők elkezdték volna visszakanyarítani a falat, de utóbb meggondolták magukat, és visszatérve az eredeti irányhoz, még mintegy 15 méterrel toldották meg a várudvart. Északi oldalán a falak nagyjából az eredeti magasságukban állnak, míg a talajeróziónak kitett déli oldalon, csak 1,80-2,00 m magasak. Az alsó vár területén nem figyelhetőek meg építménynyomok, legfeljebb egy a várudvar nyugati felében található, két függőlegesen lefaragott sziklaszál közé ékelődő bemélyedő felület tekinthető annak. A keleti oldalon található bejárat — egyben a vár főkapuja — nagyon romos állapotban maradt fenn. Ennek ellenére tisztán kivehető, hogy a bejárat fölött nem emelkedett kaputorony, ennek szerepét a bejárat megvastagított fala vette át. A még álló falmaradványokból nem lehet megállapítani, hogy használtak-e vagy sem a bejárat védelmére leereszthető kapurácsot (úgynevezett „orgonát”), vagy felvonóhidat. A régészeti kutatások során előkerült régészeti leletek elsősorban fazekas-termékekből (fazekak, kancsók) állnak, amelyek, egy-két archaikusabb formájú példány kivételével szinte mind a 14. századra tehetőek. A leletanyagban kiemelkedő jelentőséggel bír egy az 1942-es ásatási évadban feltárt, sárgásbarna színű, simított felületű, pereme alatt és vállán bemélyített, széles hullámvonallal díszített, kiöntőcsőrrel és szalagfüllel ellátott kancsó {10. a. kép)20, valamint egy másik, az előbbinél karcsúbb, szürke színű, ugyancsak simított felületű, bekarcolt párhuzamos hornyokkal díszített példány {10. b. kép).21 A feltárt nagy mennyiségű, töredékes, de részben kiegészíthető kerámia a 14. század során állandó jellegű itt lakásra, nem pedig időleges tartózkodásra utal. 20. Bordi 2009. 70., 64. katalógusszám (méretei: magasság: 23 cm, peremátmérő: 13 cm, fenékátmérő: 8,4 cm). 21. Uo., 69., 63. katalógusszám (méretei: magasság: 28,5 cm, peremátmérő: 11,7 cm, fenékátmérő: 8 cm). 120
