Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Bordi Zsigmond Loránd: 13 - 14. századi magánvárak Kovászna megyében
Az elmúlt két évszázad során Bálványosvár építésének és korának keltezése állandó változásokon ment keresztül. Neve és a hozzá fűződő, Apor Péter által lejegyzett (inkább kitalált, mint valós) legendák alapján, első leírói all. század elejére tették építését, és a székelyföldi pogányok utolsó fellegvárának tartották. A vár neve végül is eredeztethető a bálványból, de ugyanakkor nagyobb eséllyel származhat a szikla vagy kő jelentésű, szláv őanaean szóból. E mellett szólhat a Kolozs megyei Bálványosváralja helység felett létezett, a 13. század második felében emelt22, ugyancsak egy kimagasló sziklára épült hasonló nevű vár elnevezése is, amelyhez azonban neve ellenére semmilyen pogány korral kapcsolatos legenda sem kötődik. Ferenczi Sándor, a vár neve, szerkezeti kialakítása, valamint a benne feltárt, szerinte a kora középkori edényművesség vonásait hordozó kerámia alapján annak építését a 12-13. századra tette. Székely Zoltán a lakótornyok erdélyi megjelenését és elterjedését figyelembe véve, a várat a 13. század végére keltezte. A vár 1349-ben castrum Baluanus néven szerepel a forrásokban, amikor az Apornemzetség osztozott meg rajta és a szomszédságában fekvő Szárazpatakon és Peselneken.23 1360-ban az Apor-nemzetség öt részre osztotta a várat, úgy, hogy háromötöde a torjai ágé maradt, míg kétötöde a peselneki és szárazpataki ág tulajdonába ment át.24 1364- ben a vár tulajdonosi köre tovább bővült, ekkor a nemzetség egy újabb tagja szerezte meg hatoda fölött a tulajdonjogot25, majd ezután végleg eltűnt az írott forrásokból. Apor Péter említett ugyan egy 1402-ből származó oklevelet, amelyben a vár „Arx Idolatrie” (=Bálványimádás vára) néven szerepel, de ez más forrásból nem ismert, sőt késői latin terminológiája is gyanússá teszi. Ugyancsak ő említette meg, hogy a várat egy bizonyos Apor Ilona hagyta lakatlanul, de ez a személy nem azonosítható a középkori Apor családfán.26 Mivel sem a leletanyagban, sem a vár falain nem léteznek olyan nyomok, amelyek a lőfegyverek használatára (ágyú- vagy puskalőrések kialakítása) utalnának, azt kell gondolnunk, hogy Bálványos vára a 15. század folyamán elvesztette katonai jelentőségét, majd, legkésőbb a 16. század folyamán végleg lakatlanná vált, ami alátámasztani látszik Apor Péter adatát. Bálványosvár és környéke birtokviszonyai viszonylag tisztázottak. Annak ellenére, hogy egyes szerzők itt egy utóbb eladományozott királyi várat véltek felfedezni27, a feltehetőleg kézdikővári származású Apor család csak 1307-ben, adásvétel útján jutott a Torjai-patak völgyének és egyúttal a vár területének birtokába28, olyan árat fizetve, amely alapján kizárható a vár létezése. Az eladók, Udvar fia András, siculus de Kezd, valamint fiai, Fulkun és István csak ebből az oklevélből ismertek, de abból kifolyólag, hogy megengedhették maguknak egy tekintélyes birtokrész elidegenítését, a székelyföldi nemesek közé kell sorolnunk őket. A vár adásvétel utáni építésére enged következtetni az a tény is, hogy az Aporok korábbi birtokaikból (ekkor csak egy vagy két falurész birtokosai) származó jövedelme nem lehetett elégséges egy vár építéséhez, különösen az után, hogy kifizették a Torja völgyéért járó, a kor viszonyai között tetemesnek számító 120 ezüst-márka összeget. Csak a 14. század tízes éveitől kezdve, TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL 22. Első okleveles említése 1291-ből származik (EO. I. 282-283., 465. regeszta). 23. SzO. III. 18-19. 24. SzO. III. 13-15. 25. SzO. III. 15-20. 26. Apor 1863. 8-14. 27. Vö. Iczkovits 1939. 83. 28. SzO. III. 6-7. 121
