Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Vekov Károly: A székelyek és a kora középkori Erdély
Vekov Károly A SZÉKELYEK ÉS A KORA KÖZÉPKORI ERDÉLY Sokak szerint egy szakterületen százévente születik egy-egy gyökeresen új, azt a kutatási területet megújító tudományos eredmény. Valójában nem arról van szó, hogy százévente születne egy-egy zseni, aki rájön a megoldásra, hanem inkább annyi idő kell valószínűleg elteljen, hogy az illető területen felhalmozódott köztes kutatási eredmények, amelyek kiérlelik a megújító, gyökeresen új gondolatot, lehetővé tegyék az új elmélet megfogalmazását, a továbblépést. Valami ilyesmi történt idestova huszonöt éve, amikor Bóna István, a kitűnő régész és legalább ugyanolyan mértékben kitűnő történész, felhasználva elsősorban az addigi régészeti eredményeket, összefoglalta, valójában újrafogalmazta, újraírta Erdély kora középkori történetét.1 Összefoglalva az addigi szétszórt régészeti kutatási eredményeket Erdély honfoglalást megelőző, majd azt követő korszakára vonatkozóan, az „egykötetesben” (=Erdély rövid története) Bóna István valójában megdöntött egy majd százéves elméletet vagy legalábbis megteremtette az alapot ehhez. Karácsonyi János elméletéről van szó, amelyet — érdekes módon! — szinte napjainkig elfogadott mind a magyar, mind a román történetírás. Eszerint: 1. Erdélybe érkezésük után a honfogló magyarok nem maradtak Erdélyben, hanem tovább mentek nyugat felé; 2. majd csak jóvalta később tértek vissza és foglalták el Erdélyt fokozatosan, mely foglalás (egyesek szerint „megszállás”!) nagyjából a 13. század végére be is fejeződik.1 2 Az amúgy kitűnő középkorász Karácsonyi János mentségére hozzá kell azonban tennünk, hogy amikor ő ezt megfogalmazta, akkor alig egy-két honfoglaláskori lelet volt ismeretes Erdély területéről. Köztudomású, hogy a forrásszegény korszakok jellemzője, hogy nemegyszer egymásnak ellentmondó elméletek, esemény-rekonstrukciók jönnek létre/léteznek párhuzamosan, ugyanis az adatokat, éppen a források hiányának köszönhetően többféleképpen lehet öszszerakni. így születnek meg az egymásnak ellentmondó elméletek, amelyek nyilvánvalóan nem lehetnek egyazon időben igazak. Erről van szó a székelyek, illetve Erdély kora középkori története esetében is. Kibővült Erdély kora középkori történetére vonatkozó ismereteink birtokában mind a régészet, mind a nyelvészet, illetve a történettudománynak, de különösképpen Bóna Istvánnak köszönhetően akár a honfoglalás irányaira és okaira, akár annak lefolyására gondolunk (ideértve az Anonymus kutatás eredményeit is), meg lehet kísérlem egy másmilyen forgatókönyv felvázolását, éppen a székelyek kora középkori történetének vonatkozásában. Nem tagadjuk, hogy az alábbiak során felvázolt forgatókönyv csupán (?) egy hipotézis, de meggyőződésünk, hogy az új eredmények tükrében ez sem zárható ki a lehetőségek sorából. Annál is inkább, mert éppen a tények, a történelmi tények kényszerítenek erre. Tesszük ezt annak reményében, hogy a székelyekkel kapcsolatos kérdésfelvetésével, illetve megoldási módjával jelen tanulmányunk termékeny vitára ad lehetőséget és elősegíti majd a felvetett események 1. Bóna 1989. 101-157. 2. Karácsonyi 1896. 13-14.; Karácsonyi 1905. 273. 11
