Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Hegyi Géza: A pápai tizedjegyzék tévesen azonosított szélyelyföldi helynevei
Hegyi Géza A PÁPAI TIZEDJEGYZÉK TÉVESEN AZONOSÍTOTT SZÉKELYFÖLDI HELYNEVEI elnéptelenedett (mára tanyacsoportként feltámadt) faluról: Feketéről.36 Ennek ismeretében viszont nincs okunk a marosi esperességen kívül keresni a fenti névalakok megfejtését, annál is inkább, mert a dobokai Feketelak előtagja csak a 16. század második felétől használatos. • Egyazon szakaszban és egyetlen alkalommal kerülnek említésre a Poroche, Marguita, Bohard, BereketelBerechce, Zamptov és Hodod névalakok. Minthogy előzőleg a marosi kerület egyházközségeit vezették be a tizedjegyzékbe, Ortvay — némi bizonytalansággal - e tájakon próbálta meg azonosítani őket, rendre Parajddal, Mezőszentmargitával, egy elpusztult településsel, Berekeresztúrral, Székelytompával és Havaddal. Véleményét jobb híján mások is elfogadták, bár volt, aki jelezte kételyét.37 Pedig fel kellett volna figyelniük arra, hogy itt Nota felütéssel új, a marositól különböző, mi több: „vegyes” szakasszal van dolgunk, ahol a plébánianevek - ha csak a biztosan azonosíthatókat nézzük is - eleve széles szórásban fordulnak elő: a sepsi Szárazajtától kezdve a hunyadi Kéménden át a szolnoki Monospetriig. Ugyanakkor Parajd 1669-ig Sófalva leányegyháza volt, míg Székelytompa és Havad a 17. század második feléig Kisszentlőrinchez, ill. Nyárádszentsimonhoz tartozott,38 Berekeresztúr megkülönböztető előtagja pedig csak a 16. század elején bukkant fel.39 A hangalakok megfeleltetése amúgy is szemmel láthatóan erőltetett, és további előfordulások híján ellenőrizhetetlen. Véleményem szerint egyiküknek sincs köze a Székelyföldhöz.40 • Gaal egyházközséget Ortvay egymás után Nyárádgálfalvával és Székelykállal azonosítja, de - mint arra már Juhász rámutatott - csak az utóbbi fogadható el, mert Gaal és a korábbi fizetéseknél szereplő Kaal papja egyaránt a ritka Lesták nevet viseli.41 Ugyanakkor Nyárádgálfalva a 17. század végén is Nyárádszentlászló^í/z'dja.42 • A marosi esperességben szereplő Sancta Cruxot Ortvay először Berekeresztúrra, majd Maroskeresztúrra vonatkoztatja. Juhász ellenben jelzi, hogy kétségtelenül ugyanarról a faluról van szó, hiszen a pap neve mindkét esetben Abrahám. O és mások is a kettő közül Maroskeresztúr mellett teszik le a garast,43 amit látszólag a környezetében előforduló plébánianevek is alátámasztanak. Szerintem mégis valószínűbb Berekeresztúrt látni e névben 36. Forráshelyek: MonVat. 1/1. 96., 132. Téves azonosítások: Ortvay 1891-1892. II. 641.; Beke 1894. 611. Helyesen: Juhász 1947. 9.; Léstyán 2000.1. 389., 390.; Kristó 2002. 142.; EO. II. 1143., 1145. sz. 37. Forráshely: MonVat. 1/1. 141. Téves azonosítások: Ortvay 1891-1892. II. 657-659.; Beke 1894. 921-924., 928-929. (Bohard kivételével); Juhász 1947. 9.; Léstyán 2000. I. 326., 385-386., 394- 395. (Bohard, Mezőszentmargitta és Székelytompa kivételével). 38. Juhász 1947. 132., 24.; Léstyán 2000.1. 443. 39. SzO. VIII. 231.; II. 209. 40. Megoldási javaslataim: Poroche = Paratéj (Baráthely), Berechce/Berekete = (Magyar)Brettye (vö. ÁMTF. II. 291.), Bohard = Bocsárd, Marguita = Margittá, Zamptov = (Tasnád) Szántó, Hodod = Hadad (itt egy kisebb szilágysági-érmelléki csoport figyelhető meg a „vegyes” szakaszon belül, a fentiek mellett még Menyő, Krasznaszeg, (Ér)Szentkirály és Monospetri említésével - vö. EO. II. 1137. sz.). 41. Forráshelyek: MonVat. 1/1. 97., 131. Téves azonosítások: Ortvay 1891-1892. II. 657.; Beke 1894. 922. (kételyekkel, vö. 922-923.). Helyesen: Juhász 1947. 9.; Léstyán 2000. I. 440., 466. (mindkét azonosítást elfogadja); Kristó 2002. 142.; EO. II. 505. (névmutató). 42. Kénosi - Uzoni 2005-2009. II. 469. 43. Forráshelyek: MonVat. 1/1. 97., 131. Azonosítások: Ortvay 1891-1892. II. 658.; Beke 1894. 925.; Juhász 1947. 8-9.; Léstyán 2000.1. 401.; Kristó 2002. 142.; EO. II. 510-511. (névmutató). 102
