Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Hegyi Géza: A pápai tizedjegyzék tévesen azonosított szélyelyföldi helynevei
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL • Száldobos (Zaldubus) azonosításához nem fér kétség, Ortvay csupán abban tévedett, hogy a sepsi esperességben szerepelteti, noha egyetlen előfordulásakor a telegdi főesperesség erdőháti esperességének plébániái között találjuk. Abban, hogy ezt az információt mégis mellőzte, szerepet játszhatott Vargyas téves besorolása (ld. fent), és az is, hogy a Rikahegységgel természtes határként számolt. A tévedést már Juhász javította.31 2. Kezdi főesperesség: • A kézdi főesperesség papjai között egy alkalommal feltűnik András pap de villa Beze, szolgálati helyét általában Bereck neveként oldják fel. Pedig András később Lezofalua, ill. Lezafolua (Lécfalva) lelkészeként szerepel, így ez esetben a villa Leze romlott névalakjára gondolhatunk. A villa Beze Bereck latinosított nevéből (villa Brictii) nehezebben vezethető le, nem beszélve arról, hogy emez nem is fordul elő a tizedjegyzékben.32 • ’Márkfalvát’ (villa Marci) nem a kézdi, hanem — többször is — az ózdi főesperességben jegyzik. Hogy Ortvay — és az ő nyomán Beke és Juhász — mégis a kézdibe sorolják (Kézdimárkosfalva alá), csakis azzal magyarázható, hogy nem ismertek más erdélyi helynevet, mely e névalakra emlékeztetett volna.33 Pedig az ózdi előfordulást, rendszeressége folytán, érdemes tényként kezelni, így e névnek - bármivel is azonosítjuk - semmi köze nem lehet a Székelyföldhöz. (Érdemes figyelembe venni Kristó Gyula véleményét, miszerint ekkoriban még nem zárult le teljesen a falvaknak a névtelenségből az egyetlen állandó névig vezető útja, így az egyes településeket sokszor több párhuzamos, különféle névadási típusokat követő névvel illették [pl. a templom védőszentje, a természeti környezet vagy a megtelepedés jellegzetességei, ill. a birtokos neve alapján], amelyek közül végül véletlenszerűen maradt egyik a porondon.34 A ’Márkfalva’ tehát egy, utóbb a használatból kikopott településnév-variáns lehetett.35) 3. A telegdi főesperesség marosi esperest kerülete: • A marosi adózók közt említett Feketeluk at és Fekete t Ortvay és Beke a dobokai Feketelakkal azonosítják. Nyilván azért, mert nem hallottak a Mezőmadaras határában 31. Forráshely: MonVat. 1/1. 115. Téves besorolása: Ortvay 1891-1892. II. 640.; Beke 1894. 609.; Léstyán 2000. I. 225. Helyesen: Juhász 1947. 11. (21. jegyzet is), 13.; Kristó 2002. 143.; EO. II. 1141. sz. (ld. uo. a névmutatót is: 582.). 32. Forráshelyek: MonVat. 1/1. 105. (vö. 116. és 126. is). Téves azonosítások: Ortvay 1891-1892. II. 646.; Beke 1894. 624.; Juhász 1947. 12.; Léstyán 2000. I. 103.; Kristó 2002. 144. Helyesen: EO. II. 1107. sz. (vö. 1108-1109. sz. is). 33. Forráshelyek: MonVat. 1/1. 93., 111., 130. Téves azonosítások: Ortvay 1891-1892. II. 646.; Beke 1894. 625.; Juhász 1847. 12.; Léstyán 2000. I. 113. Ortvay és Beke az ózdi főesperességben is szerepeltetik (Ortvay 1891-1892. II. 653.; Beke 1894. 769.), de ott is téves azonosítással (Márkod fekvése szerint a marosi esperességbe esett, és még 1602-ben sem volt anyaegyház, ld. fent). 34. Kristó 1983. 419-420. 35. Lupescuné Makó Mária és W. Kovács András — Györífy (ÁMTF. III. 363.) nyomán — a Sármás melletti Marócházával azonosítják (EO. II. 1120-1122. sz.). A jelek szerint azonban ez inkább templomtalan tanya lehetett (ahogy ma is az); villa Marci papjának a neve (Henrik), ill. az, hogy mindig Fülpös, Monor és Banyica szövegkörnyezetében említik, inkább szász településterületre utalnak. Jómagam ezért — némileg bizonytalanul - Szokollal azonosítom, melynek 1322-ből ismerjük Márk nevű birtokosát (EO. II. 433. sz.). 101
