Szőcs Levente (szerk.): Anna. Asszonysors a XX. században (Székelyudvarhely, 2015)

lánynak a faluközösségben és a családban betöltött szerepének elemzésére, a leányjátékok, a leánymunkák és az ünnepi szokások, valamint az ezekhez kapcsolódó praktikák és költészet bemutatására is (Tátrai 1988). Örszigethy Erzsébet azt elemzi, hogy a szocializmus éveiben, a férfiak városi munkába állásának következtében hogyan alakult át a falusi asszonyok munkaszerkezete, s hárultak rájuk a korábban férfimunkáknak számító háztáji és mezei feladatok (Örszigethy 1986).

2. A személyes női életsorsok néprajzi vizsgálata

Az egyedi női életsorsok iránt a néprajztudomány, azon belül is elsősorban a folklorisztika érdeklődése a XX. század második felében élénkült meg. 1974-ben jelent meg a Gondolat Könyvkiadónál Hoppál Mihály, Küllős Imola és Manga János gondozásában Emlékül hagyom az unokáknak, dédunokáknak, lássák, hogyan éltünk, s hogy az ő életük szebb legyen egyszer... Önéletírások címmel az a népi önéletírásokat tartalmazó válogatás, melyben két női élettörténeti elbeszélés is szerepelt: Emlékeim címmel Berényi Andrásné (szerkesztette Hoppál Mihály), valamint Életi'ajzom címmel Vankó Imréné Dudás Juli (szerkesztette Küllős Imola) önéletrajza. A következő évben pedig - ugyancsak a Gondolat Könyvkiadónál Hoppál Mihály gondozásában önálló kötetben jelent meg Berényi Andrásné önéletírása Nagy Rozália a nevem címmel. Erdélyben mérföldkőnek számít a Nagy Olga gondozásában, a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Győri Klára Kiszáradt az én örömem zöld fája című önéletrajzi könyve. A kötet nemcsak a néprajzkutatók és irodalomtörténészek körében váltott ki heves érzelmeket, hanem a szerző szülőfalujában,