Szőcs Levente (szerk.): Anna. Asszonysors a XX. században (Székelyudvarhely, 2015)

Széken is. Az adott korszakban ugyanis idegenként hatott egy parasztasszony ilyen őszinte kitárulkozása (lásd Keszeg 2001: 135-148.). A kötet azonban valóságos lavinát indított el, melynek következtében egymás után láttak napvilágot a paraszti környezetből származó nők hosszabb-rövidebb vallomásai. 1979-ben a Salamon Anikó gondozta gyűjteményes kötetben (így teltek hónapok, évek... Öt önéletrajz) a csernakeresztúri Dávidné Csobot Borbála és a kelementelki Botos Amália önéletrajzi vallomását tette közzé. Pillich László és Vetési László pedig Leírtam életem. Népi önéletírások (1987) címmel megjelentetett 12 önéletírást tartalmazó könyve szintén közölt egy női önéletírást is. A szintén széki származású Kocsis Rózsi vallomásai Megszépült szegénység címmel 1988-ban látott nyomdafestéket. Ugyancsak ebben az évben jelent meg Nagy Olga Asszonyok könyve című munkája, mely a parasztasszonyok életéről szóló, interjúhelyzetben keletkezett történeteket tartalmazott.

A folklorisztika érdeklődése a női életsorsok iránt a rendszerváltást követő években sem lankadt. 1994-ben Keszeg Vilmos gondozásában jelent meg Zsigmond Erzsébet önéletírása Sirató, életem panaszos könyve címmel. 1997-ben Nagy Olga gondozásában György Zsuzsa önéletrajza Egy küzdelmes élet. Egy parasztasszony vallomása, illetve Kocsis Rózsi újabb vallomása Remények és kétségek között címmel. 2000-ben Kocsis Rózsi újabb vallomása látott napvilágot Nyitott könyv a lelkem. Egy anya vallomása címmel. 2001-ben pedig Keszeg Vilmos szerkesztésében Diószegi Anna Életem története. Emlékek a kolozsvári Hóstátról című könyve jelent meg. Páczkán Éva Kopasz föld (2002) címmel egy interjúhelyzetben készült női élettörténetet