Demeter István - Miklós Zoltán: Nyikó menti díszített tetőcserepek. Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében (Székelyudvarhely, 2005)

Termelési folyamat

lamint a személyes tapasztalatok is arra sarkalták a falusi földműves embereket, hogy növényi eredetű tetőfedeleik lecserélése mellett döntsenek. A fokozódó kereslet tehát módosította a viszonyokat. A leírt magatartások valamelyest átformálódtak, vagyis a cserépkészítő munka már nem vont maga után megkülönböztetést.

A szóban forgó kézművességnek - főleg a XIX-XX. század fordulóján - a falusi társadalmakban betöltött fokozott jelentősége ellenére, a megítélése reverzibilisnak bizonyult. A véleményezés akkor kapott újra negatív töltetet, amikor a cigányság tömegesen vállalta fel ezt a mesterséget, és ennek következtében a többi cserépgyártót nemzetiségi hovatartozástól függetlenül minősítették, lévén, hogy a munkafolyamatot szorosan összekapcsolták a jelzett etnikummal. A nagy mennyiségű termék előállítására alkalmas műhelyeket - mint amilyen a továbbiakban is ismertetésre kerül - az államosítás időszakában újabb diszkriminatív megítélés sújtotta. A kollektív jellegű munkamegosztásban gondolkodó adminisztratív elit, a piacra termelő egységeket, a néptömegek ellenségének kiáltotta ki.40 Ezek a típusú véleményezések lényegében nem befolyásolták a köztudatban rögzült megítéléseket. A Nyikó mentén a múlt század közepén több (cserépgyártó) kisipari létesítmény tevékenykedett, amelyek egyértelműen piacorientáltak voltak. Azok a műhelyek, amelyek átvészelték a világháború keltette válságot sem voltak hosszú életűek, hiszen a kollektivizálás által indukált politikai-gazdasági viszonyok ellehetetlenítették működésüket.

Székelyszentmiklós, Firtosváralja,41 Tarcsafalva, Csehétfalva, Kecset Székelyszentmihály és Kiskadács azon falvak közé sorolhatók, amelyek területén különböző időpontokban huzamosabb ideig cserepet vagy téglát gyártottak.42 A műhelyek létrehozását az alkalmas agyagréteg, valamint a cserép iránti kereslet motiválta. Az előállítás folyamatában legtöbbször egy család vett részt, de az sem volt idegen gyakorlat, hogy a munkáltató szegődött napszámosokkal dolgoztatott. A szakértelemmel rendelkező mesterek sem mindig ugyanazon falu lakói közül kerül40 Vö. Oláh 2001. 9-29.

41 Nem rendelkezünk pontos adatokkal a cserépcsűr építésére vonatkozólag, az viszont bizonyítható, hogy a termelés 1945-ben még zajlott. Fennmaradt egy 1923-as keltezésű szerződés, melyben a falu tizenkét gazdája egy nagybaconi cserepvető családdal, a következő év nyarára vonatkozólag megállapodást köt a termelésről. (Pál 2005. 103- 105.) A szerződés szövegét lásd mellékletben.

42 A Nyikó gyűjtőmedencéjén kívül található településeken is voltak még cserépkészítő műhelyek (Székelykeresztúr, Alsóboldogfalva, Székelydobó, Lövéte, Gyepes, Küsmöd, Siklód, Székelyszentkirály Székelyzsombor, stb.), melyek közül egyesek az államosítást követően is működtek.

25