Demeter István - Miklós Zoltán: Nyikó menti díszített tetőcserepek. Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében (Székelyudvarhely, 2005)

Tetőfedés

Az erdőségekben gazdag területeken háziiparszerűen gyakorolták a zsindely-előállítást és (szekérrel, tutajjal) a fában szegény alföldi falvakba is eljutatták az árut.23 Annak ellenére, hogy közvetlenül a XVI. század elejéről vannak történeti adatok a zsindely alkalmazásáról, biztosra vehető ennek sokkal korábbi használata. Kizárólag erdélyi sajátosságnak tekinthető a (zsindelytől méreteiben eltérő) tölgy- vagy fenyőfadeszkából készített dránica. Erre vonatkozó írásos említések a XVII. századból kerültek elő, de akárcsak a zsindely esetében, korábbra datálható alkalmazása.24 Az utóbbi két (fa) anyag sem tudta harminc évnél hosszabb ideig hatékonyan óvni az épületeket.

A különböző anyagok használatakor kénytelenek voltak a tetőszerkezeteket is átalakítani. Sok esetben pontosan a régi munkálatok nyomai által szerezhetünk tudomást az előzetesen használt fedési módok jellegéről. A könnyen előállítható, hosszú életidejű, hatékony tetőcserepek alkalmasnak mutatkoztak, de a régi héjazat lecserélése nem történhetett meg a tetőszerkezet konszolidálása nélkül. Annak ellenére, hogy természetes fejlődési folyamatnak tűnhet a növényi eredetű anyagokról az égetett agyagcserepekre való áttérés, nem minden esetben történt így. A megrongálódott, lerombolt vagy felégetett, cseréppel fedett épületek (pl. templomok) közül sokat újból zsindellyel vagy drániccal fedtek, ugyanis a cserépvásárlás sokszor egy egyházközösség részére is óriási anyagi megterhelést jelentett. Téves a magyar néprajztudománynak azon felfogása, miszerint cserépfedésre vonatkozó adataink csak a XVII. századból (1637-ből) állnak rendelkezésünkre.25 A régészeti, ikonográfiái és nyelvészeti adatok tanúsága szerint Erdély területén az ókori római cserepek mellett bizánci és újabb nyugat-európai típusok is feltűntek. Ezekről való értekezés jelen esetben nem megalapozott, hiszen semmilyen kontinuitást nem mutatnak a későbbi, lokális jellegű műhelyekkel.

A Keresztúr-fiúszéki régészeti ásatások, a kúpcserepek használatáról újabb adatokat tártak fel. A Nyikó menti falvakhoz közeli Szentábrahámon már a XV-XVI. századokban késő középkori kúpcserepek borították

23 Cseri 1997. 136.

24 Rusu 2002. 24.

25 L. Barabás-Gilyén 1987. Egy 1585-ös okirat arról tájékoztat, hogy Besztercén (vagy környékén) gyártottak cserepet, sőt a templom már ezt a rendelést megelőzően is cseréppel volt fedve: „Zegetúnk3 wala bezterczen, az my Templomúnknak szúksegere cherepet mely cherepnek chinalassara kylen format kultúnk vala hogy a cherepaz regy chinalt cherepel egyformára legyen." (Szabó T. 1978. 107.)

21