Demeter István - Miklós Zoltán: Nyikó menti díszített tetőcserepek. Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében (Székelyudvarhely, 2005)

Népi építészet

történtek akkora pontossággal, mint egy lakóház esetében. Gyakran egy korábbi épület faanyagát is hasznosították ezekben az építkezésekben. A csűr átjárhatóságát két nagy betétszárnyas kapuval oldották meg. A kereteket kemény fából (pl. tölgyből) készítették, a sarkokat csapolással illesztették a talpgerendába. A kapukeretet gyalulatlan fenyődeszkával borították, és sok esetben a pajta és csűr ajtófélfáit is díszítette faragás.

Az udvaron, a házzal szembeni felépített sütőház is jelentőséggel bírt. A meleg évszakokban a családtagok, főleg az idősebb korosztály számára lakóházként szolgált. Itt bonyolították le a főzést, sőt a házimunkák nagy részét is itt végezték. Az ingatlan felépítésében ugyanazon típusú alapanyagokat vették igénybe, akár a ház vagy a csűr esetében, alapozást szolgáló köveket viszont többnyire csak a talpgerendák alá tettek. A boronafalakat ez esetben pelyvával és szalmával összegyúrt agyaggal szigetelték, a földet felsikálták, később pedig téglával rakták ki. A tájegységhez sorolható falvak egységes építészeti jellege már a XIX. században sem képez törvényszerűséget. Számtalan esetben egyéni belátás szerint alakították a sütőházat is, melyet a gabonással, a szekérszínnel vagy akár a disznópajtával és a baromfióllal kapcsolták össze. A paraszti portán a felsorolt építmények mellett gyakorlati funkciót töltött be még a kút, amely a terepen fellelhető források függvényében az udvaron vagy a kertben kapott helyet, valamint az árnyékszék, melyet általában a pajta mögé, esetleg a baromfiudvar egyik sarkába állítottak fel.

19

2. ábra. Csehétfaivi csűr alaprajza