Demeter István - Miklós Zoltán: Nyikó menti díszített tetőcserepek. Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében (Székelyudvarhely, 2005)
Bevezető
Bevezető A magyar néprajztudományban nem idegen gyakorlat az, hogy a falusi társadalmakat archaikusnak minősítsék, illetve az egykori paraszti létforma hangsúlyozásával túlzottan kiemeljék a hagyományosságot. Természetesen a különböző történelmi periódusok összehasonlítása által megalapozott egy előző időszak archaikus jegyeiről való beszédmód, azonban azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a falusi társadalmak folyamatos átalakulásnak voltak kitéve. Az önfenntartás alapjául szolgáló földművelés természetközelségre késztette a falusi embereket. Az adott településekre jellemző természetrajzi adottságok egyben a termelési stratégiákat is változatosakká tették. A sajátos feltételek közepette elkülöníthető a természettel való gazdálkodás, illetve ennek (az erőforrások) kiélése. A székelyföldi földműves falusi társadalmakról alkotott általános kép többnyire a közbirtokosságot, a többforgós határgazdálkodást és kézműves foglalkozásokat foglalta magába. A kiegyensúlyozott termelést azonban számos külső tényező negatív módon érintette. A fokozott állami beavatkozás a korabeli viszonyokat gyökeresen megváltoztatta. A XX. század közepén, amikor a gazdák igyekeztek hasznosítani a mezőgazdaság gépesítése által kínált lehetőségeket, a kollektivizálás minden lendületet derékba tört. Azok a kisiparos családok, amelyek a kézműves termékeik értékesítésével biztosítottak megélhetést családjaik számára, tehetetlenül tapasztalták a kereskedelem ellehetetlenítését. A háziipar komoly fordulóponthoz jutott, hiszen a nagyüzemi termelés nyersanyag-, munkaerő- és időmegtakarítással szinte minden árucikket képes volt piacra juttatni. A saját (természeti) erőforrásaira alapozó falusi társadalmak gazdasági stratégiái régiónként változatosak lehettek. Mind a létfenntartást szolgáló termények, mind a közhasználatú tárgyak előállítása, a természeti adottságok és a szükséges technológia ismeretében rejlettek. A kiváló termőképességű talajjal rendelkező falvak lakói főleg a mezőgazdaságra alapoztak, helyenként pedig az erdőkiélés vagy a határban található agyag megmunkálása biztosított jövedelmet. A székely falvakban mindig presztízse volt a földművelésnek. Az alacsony terméshozamú (szikes) talajok ellenére a mezőgazdaság prioritást jelentett, s elmarasztalták azt az egyént, aki nem művelte meg kellőképpen 9
