Szabó András: Csíkzsögöd. Nagy Imre képtár (Székelyudvarhely, 1996)

Állandóan jegyzett — Nagy Imre így nevezte a vázlatost —> festett, olvasott, kirándult... Felnőtt korában is a környék hegyeit, pisztrángos patakait járta, meglátogatta a kormospataki csángó juhászokat az esztenán, vagy kiült a Kisvár-domb tetejére és onnan figyelte távcsővel a mezei munkában elfoglalt parasztokat. így — a modellálás óhatatlan pózolás nélkül — az alakokat valóságos mozgásukban rajzolhatta meg.

Önéletírásában a művészettel való első kapcsolatát körülbelül hét éves korára teszi. Akkor egy vésőt talált, amivel egy követ kezdett el faragni. „Valami állat-ember félét vettem észre kialakulni." — írja a Följegyzésekben.

De az első igazi találkozása a művészettel nem ez, hanem a csíkmindszenti származású festőművésznek, Nagy Istvánnak, a családjuknál tett látogatása volt. Imre bácsi az eseményről a Följegyzésekben a következőképpen ír: „Haj micsoda öröm és ünnep volt számomra, amikor családunkban megjelent Nagy István (...) Elég kopottan jelent meg; egy kis vázlattömbbel és egy komoly sétapálcával.

Apámról, anyámról, húgomról 6B-s ceruzával félóránként kente fel a rajzot. (...) A szemem kiduvadt, úgy szívtam a finom vonalakat gyenge testembe, akár az itatóspapír."

Nagy Imre 1918-tól 1922-ig Budapesten tanulta a szobrászat, a grafika és a festészet technikai titkait, amit a Nagy Istvántól látott benyomásokra alapozva alakított a maga lelkivilága szerint. „A Hajó utca 10. szám alatt a félemeleten csaptam fel a szállást. Fél fal földig ablakkal, s egész napi villanyvilágítással. Életem rendkívül kedvező színes formája alakult itt ki. Egy héten kétszer-háromszor napi egy-két órai munkával a feladatomat elvégeztem, amiért koszt,

lakás és elég jó fizetés járt. (A Magyar Vöröskeresztnek volt egy ideig az alkalmazottja.) Azon túl minden időm a művészetek elsajátításának szen7