Szabó András: Csíkzsögöd. Nagy Imre képtár (Székelyudvarhely, 1996)

teltem. Omlott felém az élet, alig bírtam elraktározni, feldolgozni. Este nyolckor már fáradtan rogytam az ágyba. Egyenként jelentek meg lakóim, vendégeim, ki vitára, ki az elég jó kosztra, ami a konyhából hamarosan előkerült, s majdnem minden este egy üveg koantóra. (...)

A nagy esti viták eredményeit afféle jelmondatokban a falra írtuk ki (nem olyan szépen mint ma). A végén annyi lett a felírás, hogy keresztbe kellett vezetni a sorokat.

Két ágy, vagy tizenhat darab matrac, egy asztal, egy állvány, amelyen a kenyérmaradékok papírskatulyáját tartottam. Egy egér is járkált néha belé rágcsálni. Bezzeg a száraz, egérrágta kenyér majdnem életemet mentette meg, amikor a nehéz idők jöttek az akkori éhinséges időben, az 1918-as forradalom, s az utána következő idő között. (...)

A front összeomlott. (...) A szemem láttára halt el egy rendszer, s máris feltűnt egy újnak teljesen bizonytalan képe. Mi lesz itt?

A forradalom, spanyolnátha nagy rést vágott a lakosság között. A Hajó utca 10. szám alatt is megfogyatkozott az ismerősök száma. (...)

Legtöbbször magam voltam. Behúzódtam, mint egy csiga, talán azért, hogy mérjem, összegezzem a körülöttem lezajlott eseményeket, mit hová tegyek, mi is az enyém, mit is csináljak vele.

Az én életem, művészetem lassan fejlődött. Lassan-lassan készültem, s rendeződtek bennem az erők. Már a mirigyeim is az állandó helyükre húzódtak, a csontom is kinőtt. Sovány, beesett arcom nem sokat ígért a nézőknek, de még tartott a zsögödi tartalékból,

8