Veress Péter: Korond. Kerámia (Székelyudvarhely, 1996)

biztosítson. A tányér egykor szin­tén cserefából volt, de ma már min­denütt fémből készítik. A fazekas a korong elé ülve, lábaival az alsó nagy korongot egyenletes rúgásokra emlékeztető mozdulatokkal forgatni kezdi. Az asztalra készített palatömbből kisza­kítja a megfelelő mennyiséget, azt tenyerével "megtapsolja" és rávágja a forgó korongra. Ezután középre húzza az agyagot, hogy a palarög forgástengelye a korong tengelyé­nek meghosszabításába essen. Az elhelyezés után, ha már "nem ver a palarög'', összeszorítja és kúp alakba magasra húzza, majd visszanyom­ja. Ezt követően vastag gyűrűfor­mára húzza szét, aminek falát vékonyítani és "emdni" kezdi, miál­tal szabályos egyenesoldalú hen­gerformát hoz létre. Az így nyert forgó és képlékeny hengert tetszés szerint óvatos külső és belső nyomás­sal a kívánt profilú forgástestté alakít­ja. Miután a szükséges simításokat elvégzi leállítja a korongot, és "met­szővel" (vékony dróttal) levágja az edényt a korongról, és száradni teszi. Ha füles edényt készítenek akkor az edénytestet egy napig hagyják szá­radni, és ezután ragasztják rá a fület. Miután felfülezték az edényt, és az "bőrkeményre" (se nem ke­mény, se nem lágy) szikkadt, kö­vetkezik az úr\.“engobozás", a kaolinnal való leöntés. A kaolint híg tejföl sűrűségű masszává keve­rik és nagy csebrekben tárolják, amik felett az edények leöntése is történik. Az edényt bal kézben tartva egy hosszúnyelű merítőka­nál segítségével öntik le. Közben forgatják, hogy a kaolin egyenlete­sen beborítsa. Nagyobb edények esetében két alkalommal kell ezt a műveletet elvégezni. Először az edény felső részét öntik le, majd szikkadás után ("miután meghúzott a fehér föld") az alsó rész kerül sorra. Kis tárgyakat nem öntenek le, ha­nem belemártják a kaolinba. Ha a leírt módon "engobozott" edény megszárad, rendeltetésétől függően karcolással, színes mázzal vagy csíkozással és festéssel díszí­tik. Akarcolásta "fehérfölddel" leöntött edény falára hegyes, ékszerű esz­közzel végzik olyan mélységben, hogy a fehér föld alatt a pala szürke színe jól látható legyen. Színes mázzal előbb az edény belsejét öntik le, majd ezt követő­en, vigyázva arra, hogy az edény aljára ne kerüljön máz, annak külső felét is. Ezt a festésmódot akkor alkal­mazzák, ha az edény egyszínű lesz. A csíkozás az a festésmód, ami­kor a csíkozó korongra feltett és lassan körbeforgatott edényre író-6. FESTÉS 8

Next

/
Thumbnails
Contents