Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Műemlékek (Székelyudvarhely, 1996)
Magát az intézményt 1670-ben alapította Bethlen János, Apafi Mihály fejedelem kancellárja. Az iskolaépület kezdetben igen szerény volt, J.I. Haas metszetén a környező — egyébként apró — házak közt teljesen elvész; ehhez toldanak "új halltermet és lakóházat" Borosnyai Lukács János 1735 és 1751 közötti rektorsága idején. Szeles János XVIII, századvégi írásában így emlékezik rá; "Régi módra elég helyesen, de a mostanira igen dísztelenül és alkalmatlanul volt építve (...), mert alsó része ugyan kőből, de a felső fából volt reá rakva, amely a régiségtől ide s tova hajladozván s ezért a tapaszt tovább meg nem tarthatván, magátólromladozni indult." Rozoga állapotán kívül a kortársak még tűzveszélyességét kifogásolták, mely bizonytalanná tette a szomszédos templom, a professzori és papi házak, illetve a székház és széki levéltár létét is. A ’’főkonsistorium”* megbízottainak 1770 februáijában kelt jelentése egy új épület emelése mellett érvel. A gubemium által elrendelt felülvizsgálat lejárta és az engedély megszerzése után br. Daniel István, Kerekes Pál, patakfalvi Ferenczi Pál és Kis Gergely rektor 1770 nyarán megkezdik az előkészületeket, szerződést kötve Schmidt Pál marosvásárhelyi ’’kőmíves-pallérral”, Erdély egyik legismertebb építőmesterével a munkálatok elvégzésére. Schmidt mester 3280 német forintért vállalta az építést, és tanácsokat adott a bizottságnak az ács-, üveges-, fazakasmunkák költségvetésének megállapításánál is, melyet 10.000 forintra becsültek. A terveket a főkonsistorium 1770. szeptember 16-án fogadta el, ekkor érkeztek be az első adományok is. A régi faépületet április 26-án döntötték le, május 2-án kezdtek az új alapozásához, 4-én láttak munkához a kőművesek, 6-án 21-en rakták az alapot, majd május 26-án lebontották az utcára eső részt is. Az ácsmunkát egy sepsiszentgyörgyi, Molnár János nevű mester vállalta: az épület ”felszarvazását”, befedését, a ’fedél alatti szobák” kivitelezését 380 magyar forintért. Az asztalos egy rámás ajtót 5 magyar forintért, "ablakot rámástól" 2 forint 4 dénárért készített. Az épület valószínűleg 1771-ben került fedél alá, 1772 tavaszán br. Dániel István gondnok jelenti, hogy az építés "közelebb jövő augusztusban tökéletességre megyen", összköltsége 16.000 forint Az épületnek 45 helyisége volt tanteremnek, lakásnak, könyvtárnak, olvasószobának, raktárnak, őrszobának, fegyháznak berendezve; volt egy "csengettyűház” a felső emeleten kis fatoronnyal, melybe 1772-ben gr. Korda György "az városnak nagy nyugalmára szolgáló órát” ajándékozott, melyet később a református templom tornyába költöztettek. Az újonnan tető alá került kollégiumról a kortársak igen elismerően szóltak: * Az erdélyi református egyházkerület zsinat utáni legfelsőbb testületé. A fejedelemség korából ered, de 1709-ig más néven szerepelt. 1871-ben szűnt meg. 8
