Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Műemlékek (Székelyudvarhely, 1996)

toronybejárat, az északi bejárat, valamint az északi oldal 3 félköríves ablaka feletti kagyló- és levéldísz jegyezhető fel barokk elemként.

Belső terét fiókos dongaboltozat fedi, pilléreken nyugvó oldalkarzatok fogják közre, a pillérekre félköríves árkádok támaszkodnak. Szeles szerint "mint külső, mint belső alkalmaztatása nem alább való, mint (...) Szt. Miklós pápista templomának, éppen belső részére abban lévén különbség, hogy ebben annyi aranyos oltárok, oszlopok, képek, rostélyok nem tétettek, mint abba."

A református templom épületét személve erősen klasszicizáló, protestáns barokkal találkozunk; egy olyan időszak bélyege ez, amelyben a barokk klasszicizálódási folyamata a megrendelő felekezeti hovatartozásától függetlenül mindenütt végbement. Az épület legnagyobb értékét ízléssel megszabott, kimért eleganciát kölcsönző arányai adják.

6. A római katolikus plébániatemplom

— Budai Nagy Antal u. 34. sz. —

Valószínű, hogy már a XIII. században állott a székelyudvarhelyi Szt. Miklósnak szentelt plébániatemplom, melynek István (Stephanus) nevű papját említi az 1333-as pápai tizedjegyzék. Aligha tévedünk azt feltételezve, hogy itt volt a későbbi Csíkszéket és Marosszéket is magába foglaló Telegdi főesperesség székhelye. A XVI. század végétől kezdve, mint a református templom történetét áttekintve már láthattuk, megindul a két felekezet versengése a város keleti részén kiemelkedő Szt. Miklós hegyen épült templomért; ugyanebben az időben — és éppen a reformáció terjedésének megfékezése érdekében — telepednek a templom szomszédságába a jezsuiták.

Az 1612-es eseményekről, amikor a reformátusok vették birtokukba, mintegy 90 esztendő múltán így ír Lakatos István: "Volt rá idő, hogy az eretnekek erőszakkal elfoglalták, de nem az ajtón hatoltak be, mert annak kulcsát az egyházfi tartotta magánál, hanem az ablakon át, erőszakot alkalmazva, s a lerombolt és kihurcolt oltárokat a hegyen tűzbe dobták."

1651-ben Sámbár Mátyás jezsuita atya ”a plébánia épületének javításához kezdett s a templom fényét igyekezett növelni", de nagyobb arányú építkezésre csak az 1661-es török hadjárat nyomán, Török Benedek rendházfőnöksége idején kerül sor. Az eképpen felújított templomról Lakatos lelkes elismerő szavakkal ír: "Ez a Szt. Miklós templom három remekbe készült és aranyozott oltárral ékeskedik. (...) Van a templomnak még két kórusa, az egyik kőből, a

11