Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Műemlékek (Székelyudvarhely, 1996)
sem volt hajlandó betartani: 1600 táján a katolikusok Mindszenti Benedek várkapitány segítségével vették birtokukba, a reformátusok számára a ’’várbeli templomot” rendelvén, majd 12 év múlva Németh Gergely udvarhelyszéki főkapitány segítségével a reformátusok cselekszik ugyanazt, míg a katolikusok visszautasítván a számukra kijelölt várbeli templom igénybevételét, a szomszédos (ma már a várossal összenőtt) Bethlenfalvára jártak misére. Egyébként egy 1610-ben kelt országgyűlési határozat kimondta, hogy Udvarhelyen és környékén ”pápás papnak ne légyen szabad lenni". Az 1615-ös országgyűlésen végre — ali szinten — megoldás született a viszály rendezésére: "A római valláson lévő uraink atyánkfiái kérésére, minthogy törvény van róla, hogy akármelyik fél többségben van, azé legyen a templom, megengedett Udvarhelyt is, ha többen vannak azon hűtőn, a templom övéik legyen.” Az ügy Brandenburgi Katalin alatt is húzódik, Apafi György vezetésével bizottság alakul a kérdés megoldására, de sem ez, sem az országgyűlés nem tudja kibékíteni a feleket, ezért 1630. április 16-án, miután elképzeléseit egyeztette tanácsosaival, valamint az ítélőtábla assessoraival, a fejedelemasszony radikális megoldáshoz folyamodik: a régi templomot bezárják, a két felekezet pedig közösen köteles újat emelni a város piacán, amikor ez elkészült, az új templom a számbelileg kisebb, a régi pedig a nagyobb félé lesz. A ’’maior pars” kilétét eldöntő népszámlálás I. Rákóczi György uralkodása alatt, 1633-ban esett, amikoris — amint Orbán Balázs (nem minden éle nélkül) írja — "egy vak cigánnyal többre ment a katolikusok száma", így a régi templom, az említett feltétellel az övék lett. Még ugyanazon év folyamán felépül a reformátusok temploma, kő alapra, fából. Lakatos leírásából tudhatjuk, hogy volt "tornya és cinterme", valamint ”2 igazán nagy és csengő harangja". Képét J.I. Haas metszete örökítette meg. A XVm. század végére a növekvő gyülekezet igényeit már ez a templom sem tudta kielégíteni: ”.. .mivel a templom régi módra csináltatva alkalmatlan, sötét és a néphez képest szoros volt" (Szeles), kérést intéztek az udvarhoz új templom felépítésére, de ez ”buzgó pápistáktól" félrevezetve úgy értesül, hogy az épülendő templom elzárná az utat. Végül a kérdés tisztázódik, és 1780 tavaszán Schmidt Pál mester (akit az ’’ókollégium” tervezője- és kivitelezőjeként ismertünk meg) alkuszik az építésre. A munkálatok— mint az épület fedelén látható évszám is jelzi — 1781-re be is fejeződtek, az építkezés költségei 13.735 forint 27 és fél dénárra rúgtak. Szeles kiemeli a kollégium építésében főszerepet játszó Kis Gergely érdemeit, aki ezúttal is kitűnt az építkezés körüli ügyes-bajos dolgok intézésében (erre utal a tetőzeten az évszám előtt olvasható KG monogram is). A templom külseje igen egyszerű, csupán a keleti, az épületből kinyúló bejárat hajlított kontűrje, a torony, a torony bejáratának szemöldökpárkánya, illetve a 10
