Körösfői Zsolt et al.: Bronzkori népek és vízigótok Székelyudvarhely határában (Székelyudvarhely, 2010)
A 8. számmal jelölt égetőkemence fő jellegzetessége, hogy szájához két, kb. 1 m hosszúságú tüzelőkürtőt építettek, feltehetően égetéstechnikai okokból. A település legdélibb pontján feltárt vasolvasztó kohó munkagödréből nagy mennyiségű salak került elő. Az olvasztást a gödör déli oldalába ásott kisméretű agyagfalú kemencében (255. objektum) végezték, melyet az olvasztás után szédszedtek (a legutolsó kohósítás lenyomatát egy 35 cm átmérőjű, kavicsos, karbonátos hamuréteg képezi). A 3-4. századi településen elszórtan tártunk fel olyan, részben agyagból, részben kőből rakott ún. külső kemencéket, melyeknek háztartási szerepük lehetett (ilyen pl. a 415. objektum). A kutatott felületen mindössze egy kutat vagy ciszternát sikerült felfedezni. A település középső részén feltárásra került több, mélysége, formája és jellege alapján egy csoportba tartozó téglalap alakú, lekerekített sarkú gödör, melyekfunkcióját nem tudtuk meghatározni. A felszínre került leletanyag zömét a kerámiaanyag teszi ki, vörös és szürke színű, gyorskorongolt tárolóedények, tálak, kancsók, valamint kézzel készített, kavicsos soványítású barna, vörösesbarna, szürkésbarna fazekak, bögrék, tálak stb. A háztartási hulladék másik legfontosabb elemét képezi az állatcsontanyag, melynek vizsgálata a korban fogyasztott és tenyésztett állatok összetételére, valamint a táplálkozási szokásokra világít rá. A nagy számban előkerült kőeszközök (fenőkövek, őrlőkövek) szintén a mindennapi élettevékenységek tárgyi reliktumai. Az anyagi kultúra és mesterségbeli tudás szép példái az ásatásról előkerült csonteszközök. A gót viselet félreismerhetetlen kellékei a poncolt díszű, szegecselt, faragott csontfésűk, illetve különféle bronzfibulák. Az ásatáson felszínre került két ép, illetve két töredékes csontfésű. Ezek a korszakban elkülönített fésűtípusok három csoportjába sorolhatók: púpos hátú csontfésű, oldalt kiugró fogazatlemezzel (1. típus); félköríves markolaté, ferde fogazat-állású fésű (2. típus); púpos hátú, ferde fogazat-állású fésű (3. típus). Az 1. és 2. típusú fésűk tágan a 3-4. századra keltezhetők és a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra területének nyugati részéről ismertek. A 2. típus kevésbé gyakori, általában a 4. századra datált. A fésűk markolatlapja vésett és poncolt díszítésű. A bronzfibulák szintén három típusba tartoznak. A két visszahajtott lábú fibula általában a 3-4. századra keltezett. Egyiknek megmaradt számszeríj formájú rugója, mely a 4. század második felére tehető. A másik típus fix tűtartós, melyet a láb visszahajlításával képeztek ki. Ezek a fibulatípusok viszonylag ritkák a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra területén és a 4. századra keltezhetők. Az egy darabból készített 4. századi fibulatípus szintén ritkán fordul elő a kultúra elterjedési területén. A Kadicsfalvi-réten felfedezett kora népvándorláskori település feltárása révén teljes keresztmetszetet kaptunk a korszak falusias településének képéről és anyagi kultúrájáról, olyan átfogó ismeretekhez jutva, melyekről a korábbi kis felületű kutatások csak részleteiben tudtak informálni. Az ásatás tudományos feldolgozása és értékelése - reményeink szerint - a Marosszentana-Csernyahov-kultúra európai kutatástörténetének egyik jelentős állomása lehet. 8
