Zepeczaner Jenő (szerk.): Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 2005)
a pontos helyében sem vagyunk teljesen biztosak (a sejtések szerint a vár helyén vagy környezetében kellett lennie), annak ellenére, hogy a város területéró'l igen gazdag római kori régészeti leletanyag került napvilágra az elmúlt évtizedek folyamán. A múzeum keretében a legjelentősebb régészeti kutatómunkát Ferenczi Géza és Ferenczi István végezték az elmúlt évtizedek folyamán. Terepbejárásaik mellett - melyek célja a római és Árpád-kori határvédelem objektumainak illetve a Nagy-Küküllő és a Homoród-mente településrégészetének kutatása, vizsgálata és feltérképezése volt - több lelőhelyen is ásatást végeztek. 1955-56-ban az ekkor Udvarhely rajonhoz tartozó Székelyszáldoboson az erősdi kultúra polikróm festésű kerámiát készítő népének telephelye került napvilágra, néhány temetkezéssel együtt. Bögöz-Pagyvan tetőn késő újkőkori - kora rézkori magaslati település maradványai kerültek elő, gazdag régészeti leletanyaggal és földbemélyített lakóházakkal. Az oroszhegyi Mákvárában folytatott régészeti ásatások során a középső bronzkori Wietenberg-kultúra erődített telephelye vált ismertté Mréfalván pedig a vaskor korai időszakából származó erődítményt tártak fel (Máré-vára). A 1960-70-es években több udvarhelyszéki középkori vár területén folyt régészeti ásatás: Firtos, Kustaly, Rapsóné, Tartód várában, valamint az Udvarhely város határában fekvő Budvárban. Az egyszerű gyűrűfalas, magaslatokra épített kővárak keltezése és funkciója egy máig le nem zárt vitát robbantott ki a kutatók körében. A jelenlegi feltárási eredmények alapján nehéz eldönteni, hogy a várak egy kora Árpád-kori határvédelmi rendszer elemeit képezték-e avagy a később betelepedő székelység mentsvárai voltak. Székelyudvarhely napjainkban is álló - mai ismereteink szerint - legkorábbi műemlékeként számon tartott jézus-kápolna építési ideje - melyet a hagyományos művészettörténeti felfogás a XIII. századi rotundák közé helyezett - az 1973-ban folyó régészeti ásatás során talált I. Ferdinánd érme alapján a XVI. századra módosult. A város szívében álló Csonkavár helyén a késő középkorban domonkos vagy ferences kolostor állott, melyet Báthori István erdélyi vajda az 1490-es évek elején várrá építetett át, a székelység nagy felháborodása közepette. Az 1562-es székely felkelés leverését követően épült olaszbástyás Székely támadt várat a kurucok rombolták le a Rákóczi szabadságharc idején, ezután kapta a romos vár a csonka jelzőt. Területén több alkalommal folytattak régészeti kutatásokat, melyek eredményességét igencsak behatárolta a XIX. század végén épült Főreáliskola épülete. Sófalvi András 33
