Zepeczaner Jenő (szerk.): Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 2005)
Régészeti gyűjtemény - régészeti kutatások A múzeum régészeti gyűjteménye különféle adományok és vásárlások útján illetve a szakszerű régészeti kutatások leleteiből jött létre. Kezdetben ez főleg régi pénzekre és érmékre korlátozódott. Fekete Sámuel magángyűjteményéből került, pl. a múzeumba az 1831-ben a Firtoson lelt híres 7. századi bizánci pénzkincs 7(?)darabja is. A múzeum gyűjteményében szép számban megtalálhatók a különféle őskori kultúrák pattintott és csiszolt kőeszközei illetve fémtárgyai: kovapengék, kőbalták, réz csákányok, bronz tokosbalták és fokosok stb. A volt Udvarhelyszék területén régészeti ásatást először Dániel Gábor, Udvarhelyszék főispánja végzett 1867-ben a bardócszéki Bibarcfalván, az itt található halomsírokban ("hompokban"). A református kollégium történelemtanára, Solymossy Endre 1895-ben az oklándi "Kunhalmok" területén kutatott, melyekről szerte a Kárpát-medencében a néphiedelem azt tartotta, hogy a pogány kunok temetkezőhelyei. A szakszerű ásatások során általában kiderült, hogy a halmok a jóval korábban itt élt népek temetkezéseit rejtik magukban. Az Oklánd és Szentpál határában található "kurgánokat” a rézkor végére illetve bronzkor elejére keltezi a mai kutatás. A Székely Nemzeti Múzeumnak 1908-ban átengedett tárgyaknak több mint a fele az Érem- és Régiségtár gyűjteményéből került ki, amely jelentős veszteség volt múzeumalapítási időszak kritikus pillanatában. Ma a régészeti gyűjteményben 41.491 darab régészeti tárgy található. A Maros-Magyar Autonóm tartomány fennállásának ideje alatt több régészeti ásatás leletanyaga szintén a sepsiszentgyörgyi múzeumba került. Téglás Gábornak a XIX-XX. század fordulóján végzett limes kutatásait követően az 50-es évektől nagy hangsúly került a római határvédelem és a katonai táborok kutatására, régészeti ásatásokat végeztek az énlaki és a homoródszentpáli castrumok területén). Paradox módon az udvarhelyi katonai tábornak még Páson aranyak 32
