Zepeczaner Jenő (szerk.): Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 2005)
jelentéktelensége folytán máshol talán meg sem maradtak. Az erdélyi magyar nyomdászat XX. századi történetének páratlan adattárával fognak rendelkezni e gyűjtemény elrendezése után.” A fentebb felsorolt részkönyvtárak és még néhány kisebb jelenkori - napjainkbeli adomány, valamint a kollégium törzsállomány jelenti tehát a Tudományos Könyvtár 1944-el zárult állományát. 1944 utáni megjelent kiadványokat költségvetés hiányában nem tudták beszerezni, így jelenkorunk tudományosságához való felzárkózás csak ritka ajándékozások, pályázatok elnyerése illetve nemzetközi könyvtárközi kapcsolatok révén lehetséges. A könyvtár új kiadványokkal való bővítését szerény lehetőségeinkhez mérten a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Kulturális Egyesület vállalta fel. A könyvtárunkat gyakran használók segítségére szolgál egy, az erdélyi és helytörténeti anyagot külön csoportosító részleg, amely mellett természetesen még bőven található idevágó anyag a régi könyvállományban is. Szintén külön nyertek elhelyezést a magyar, román, illetve az egyetemes irodalom itt fellelhető termékei, akárcsak a duplum példányok, amelyek egy jövőbeni könyvtárközi csere illetve állománykiegészítés alapjául szolgálnak. A könyvtári tevékenységet is rögzítő levéltári adatok valamint az itt harminc évig dolgozó Molnámé Hubbes Éva közlései alapján tudunk utalni a könyvtár által kínált lehetőségek kiaknázására irányuló tevékenységre. így a Tudományos Könyvtár eddigi működése során anyagot nyújtott, irányítást adott több, különböző tárgyú szakdolgozatokhoz, államvizsga dolgozat, tanári első fokozatú vizsgadolgozatok, tudományos és népszerűsítő közlemények, doktori tézisek, riportok megírásához. Itteni anyag segítségével születhettek meg modern megyei, városi és falumonográfiák. A könyvtárban fellelhető udvarhelyi, székelyföldi adatok jelentős része beépült a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon eddig megjelent négy kötetébe. Főként helytörténeti kutatások tárgyiasulhattak. így a kutatók bő anyagot lelhettek a helyi korabeli sajtó (Udvarhelyi Híradó, Székely-Udvarhey, Székely Közélet, Székelység stb.) hasábjain a megyei zenei élet, kórusmozgalom, politikai élet a székelyudvarhelyi nagymultú iskolák modem monográfiájának, a város településföldrajzának, művelődési életének, jelesei tevékenységének megírásához. így születhettek meg a város céhes életét, közintézményeinek (posta, kórház, villanytelep, vasút, közfürdők stb.) történetét bemutató tanulmányok. Itt készült el és készül a városra és körzetére vonatkozó régi újságcikkek részleges repertóriuma. Itt lehetett felmérni a városi nyomdák illetve a helyi sajtó történetét stb. Ezen túl a kutatók vizsgálták és feldolgozták a régi orvosi könyveket, illetve azok és mások kéziratos, gyógynövényekre és népi gyógymódokra vonatkozó bejegyzéseit, akárcsak a régi énekes könyveket. Ezek közül nem egy hasonmás kiadást ismert vagy hasonmás kiadásra előkészített. így például a legutóbbi évekig nálunk őrzött, de a katolikus (jelenleg Tamási Áron) gimnázium jogos tulajdonát képző és oda vissza is térő , 1526- 1528 között íródott Székelyudvarhelyi Kódex a Magyar Nyelvtudományi Társaság gondozásában Budapesten 1993-ban jelent meg. Szombathelyen Szabó Csaba kutató pedig 1995-ben készítette elő tudományos feldolgozás kíséretében Nagy Mihály által 1753-ban lemásoltatott A soltároknak bassusa... és A soltároknak altusa melyet a nótáknak természetekhez alkalmaztatott... kezdetű, illetve Orbána Sigmondnak 1766-ban rögzített A nevezetesebb kéziratos kottáskönyvét. Gazdasági és néprajzi szakmunkák készülhettek erdélyi vonatkozásban. De szolgáltatott szellemi örömöt és meglepetést azoknak a külföldi kutatóknak is akik eljuthattak hozzánk és tanulmányozhatták ezt a nagyszerű örökséget, melyet székelyföldi, erdélyi közösségünk, elődeink hagytak ránk istápolás végett. Róth András Lajos 31
