Zepeczaner Jenő (szerk.): Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 2005)

A Székelyföld virágai

A 19. század kezdetén válik a magyar népi (paraszti) kultúra tárgy világa színessé, virágossá. Utolsó nagy korszakát fellazulása, felváltása előtt a pompás díszítések elterjedése jellemzi. Összegződnek a nagy történelmi stílusok - a reneszánsz, barokk, biedermeier - legszebb elemei, amelyek a „magas kultúrákból” merítettek. Azonban nem gépiesen másoltak. A rendi társadalom rétegein lefelé halad ezek elemeikre bomlottak, majd a paraszti életfelfogás, ízlés törvényei szerint újra rendeződtek, keveredtek, átfogalmazva jelentek meg. A székely építkezés (faház, székely kapu, csűr), a házba kerülő a tűzhely (cserepes) csempéi és a festett bútorok, az ünnepnapok viselete, a szőttesek és hímzések sokasága, a mulatságok alkalmával borívásra használt bokály, az asztalra kerülő kerámia tányér, a vas vagy fa szerszámok, a mosáskor használt sulyok és mángorló mind lehetnek a díszítő elemek hordozói. Általánosan elfogadott szabállyá, illendővé vált a társadalmi rendnek, életkornak megfelelő díszítés alkalmazása, amely nemcsak a paraszti esztétika, ízlés kifejezője volt.

A székely népművészetben különösen jelentős szerepe volt a virág motívumnak. Ezért is rendeztük a virágozott tárgyakból Haáz Rezső Múzeum alapkiállítását, és ez felel meg legjobban az alapító szemléletének, aki elsősorban a szép tárgyakat kedvelte és gyűjtötte, így ez szerves folytatása lett a helyi művelődéstörténeti alapkiállításnak.

A kiállítást rendezte Ráduly Emil a budapesti Néprajzi Múzeum muzeológusa, munkatársak: Demeter István, Károlyi Zita, Kovács Petronella (Budapest), Újvári Mária (Vác) restaurátorok, Zepeczaner fenő muzeológus. A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával készült. A restaurálási munkákat támogatta a Magyar Nemzeti Múzeum, a Képzőművészeti Egyetem.

19