Székely Nép, 2010 (46. évfolyam, 59-60. szám)

2010-09-01 / 60. szám

emelnek egy egyszerű szóért és egy földrajzi tájegység hagyományos nevének használatáért, azok, illetve elődeik nem rég érkeztek erre a vidékre, és ezért nem ismerik az őshonos székelymagyar megnevezéseket. Épp ezért ( is) nehéz ép ésszel felfogni azt az intoleranciát, ami fejükben tombol. Fájdalmat okoz nekik az, hogy az a nép, amely közé betelepedtek, kilencvenéves jogfosztás után már azt is örömként éli meg, ha egy Hivatalos Közlönyben első ízben megjelenhet a Székelyföld megnevezés. Alkotmánysértést károgni, az örömbe bekeverni az üröm keserű levét, egyáltalán nem az együttélésre való törekvést jelenti, hanem jelzi a diktatúra idején meghonosodott román hegemón gondolkodást. Márpedig e módszerekkel csak azt érik el, hogy még azok a székelyek is az autonómia követelés mellé állnak, akiket korábban nem foglalkoztatott ez a kérdés. Az ilyen és hasonló megnyilvánulások döbbentik rá a politikától elzárkózó székely embert arra, hogy tűrhetetlen, megalázó dolog másodrangú állampolgárként élni, úgy, mint Ceausescu parancsuralma idején, amikor 600-900 éves magyar település neveket csak románul lehetett leimi. Márpedig a romániai politikai elitnek el kell fogadnia azt a gondolatot is, hogy a székely népet a huszonegyedik században már nem csak a névhasználatában nem gátolhatják meg, de még abban sem, hogy az önrendekezési jog alapján Székelyföld önkormányzatot nyerjen. Persze az itteni székelyek azt is tudják, hogy meddig terjed szülőföldjük határa. Itt rögtön felvetődik az a kérdés, hogy miért kell összemosni három megyét a történelmi Székelyföldön? A válasz egyszerű, mert a történelmi Székelyföldön a hivatalos népszámlálás adatai szerint 24 százalékarányú románság létszámát fel lehet tornászni 40 százalékra, ezzel még hatásosabban lehet riogatni a Székelyföld megnevezés és a székely területi autonómia ellen.

Ne feledjék el azt, hogy amikor Gyulafehérváron 1918 december elsején kimondták Erdély elszakadását Magyarországtól, az önrendelkezés jogát egy olyan területre kérték, ahol a románság számaránya mindössze 43% arányú volt. Azt se feledjék el, hogy a Trianonban diktátummal jóváhagyott, ténylegesen megszerzett területeken a románság alig 53% arányú többséget alkotott. Ezek fényében meg kell érteni azt is,, hogy a Székelyföld a maga 80% arányú többségével jogosult az önkormányzatra, a Székelyföld név használatára is. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha a székely nép nem kapja meg a román államhatalomtól a területi önkormányzat, autonómia megteremtésének lehetőségét, akkor rákényszerül arra, hogy önmagát a magyartól különálló népként határozza meg. Köztudomású, hogy az „ önrendelkezési jog minden nép számára" adott. Csak azoknak a népcsoportoknak nem jár a független államalakitás joga, akik magukat kisebbségként, nemzetiségként határozzák meg. Már pedig a székely nép, bár nyelve és kultúrája közös a magyar népével, de más a származása, lelki alkata, és ezer évig saját hagyományai, szokásai alapján, külön társdalmi szervezetben élte életét, ezért a nemzetközi jog alapján őt is megilleti a független állam alapításnak a joga. Nos, azok, akik még a Székelyföld nevét is megtagadják tőlünk, hogyan várják el azt, hogy ne kérjük a minket is megilletőjogokat.

SZÉKELYFÖLD NEVE AZ OKMÁNYOKBAN.

Székelyföldre utolsó okleveles adataink még az első román államalakulatok létrhozása előtti időből származnak. Havaselve (Walachia) csak 1330-ban, Moldva 1359-ben alakult meg, de a Székelyföld ispánjáról, tehát a Székelyföld létéről, már 1235-bol fennmaradt oklevél. Azért, hogy ne lehessen elfogultsággal vádolni, olyan eredeti dokumentumokot fogok idézni, amelyekben először említik a Székelyföld nevét. Az évszám mellett az eredeti megnevezés is olvasható azon a nyelven, amelyen lejegyezték: „1495: in terra Siculia, 1497: in terram Siculorum, 1587: Zekel földen, 1611: Zegelland". (Lásd Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1988, I. 542. old.) Ha ez sem meggyőző, akkor meg kell ismemi Erdély történetét. Erdélyben az 1437 és 1848 között (411 év) időszakban közjogilag létezett Székelyföld autonom igazgatási régió, akárcsak a magyar vármegyék, a szászok által lakott Szászföld. A székelység már a magyarsághoz való csatlakozás pillanatától külön szervezeti keretekben élte életét.

Kérdés: hogyan állunk 2010-ben a demokráciával? Hogyan működik a helyi önkormányzat, ha még a Székelyföld neve is alkotmányt sért? Talán az is lehet, hogy azok a személyek, akik a Székelyföld névhasználatot - a hivatalos okmányokban - jogtalannak nevezik, még arról sem hallottak, hogy az 1300-ig összeszámolt 511 (okmányokban szereplő) erdélyi helynévből 83% magyar volt, a többi szláv, besenyő és német. A román eredetű nevek aránya akkor mindösssze 0.6% mutatott. Mind ez arra utal, hogy a Balkánról (vádormozgalommal) a Dunától északra érkező románság első csoportjai csak a 13század derekán jelentek meg Erdélyben. Ez akkor történt, amikor a Székelyföld már létező közigazgatási egység volt.

Az elmondottak alapján határozottan állítható, hogy a Székelyföld nem egy kitalált régió megnevezése. Székelyföld egy olyan földrajzi, néprajzi, és történelmi szempontból létező valóság Erdélyben, mint Máramaros, Fogarasföld, Mócvidék stb. Kérdés: az utóbbiak nevének használata kapcsán, a Jogvédők" miért nem emlegetnek alkotmánysértést?

E sorok Írója sajnálattal állapítja meg, 2010-ben is súlyos érzelmi károkat okoz a román-magyar együttélésre nézve az imaginárius (elképzelt) történelmi szempontból fakadó türelmetlenség. Ilyen kürülmények között minden magyarúl érző székely ember elgondolkodhat, felteheti a kérdést: kilencven évvel a trianoni diktátum után van-e szükség székely önkormányzatra?

Természetesen köszönettel tartozunk mindazoknak, akik érzéketlen intoleranciájukkal arra ösztönöznek, hogy ne mondjunk le kényelemből a Székelyföld autonómiájának kivívásáról. Szégyenletes dolog, hogy Trianon után 90- évvel az Európiai Unió egyik tagországában megtörténhet az, hogy az őshonos lakosság szülőföldjének nevét sem használhatja hivatalos okmányokban anélkül, hogy az ne váltana ki magyarellenes dührohamot.

4.oldal