Székely Nép, 2009 (44-45. évfolyam, 57-58. szám)

2009-03-01 / 57. szám

NE HAGYD ELVESZNI ERDÉLYT ISTENINK

SZILVESZTER LAJOS & FARCADI BOTOND

Hát ne hagyd elveszni, Erdélyt, Székelyföldet, Istenünk, mert ha a Székelyföld elveszett, akkor Erdély, az erdélyi magyarság odalesz, s a székely himnusz helyett énekelheti, aki marad az egykori (1442) jó Rogerius mesterrel együtt, hogy sokan voltunk, de nem elegen.

A háromszéki székvárosban, Sepsiszentgyörgyön vasárnap összesereglett ezen a históriailag is megszentelt helyen, hisz itt, a kommunizmus ártó szándékaitól megmentett és éppen most újjáépülő park fölötti régi megyeházán hangzott el, hogy lészen ágyú, itt, ahol a Honvédemlékmű obeliszkje mellől előbb katonai bajonétokkal lefeszegetett és darabokra tört oroszlánok újra elfoglalták helyüket, itt ahol Vitéz Mihály Gábor Áron téri szoborcsoprtja mellett Makó vitéz szoboralakjának jelenlétté emlékeztet arra a kilátásba helyezett székely szabadságért még az ördöggel is szövetkezünk, de az, aki adott szavát nem tartja be, az, képletesen szólva, halálnak halálával hal, szóval tegnap itt, az Erzsébet Parkban s ennek vármegyeház előtti, vasrácsokkal elkertelt peremén azért tüntettek példaadó fegyelmezettséggel és önmérséklettel történelmi magyar egyházak papjainak-lelkészeinek mondatait hallgatva, himnuszainkat énekelve az összeserglett ezrek, hogy a bukaresti politikai hatalom és ennek helytartó várományosai nemzeti indulataikat, a népképviseletből másokat kizáró gerjedelmüket mérsékelve vegyék tudomásul, hogy mi ezen a földrajzi, históriai , kulturális, sok-sok áldozattal és vérrel épített és megőrzött tájon itthon vagyunk, és nem vagyunk sem alkalmasak, sem hajlandók, hogy leigázott gyarmati népségként, szolgaként,másodrendű állampolgárként másoknak gazsuláljunk. A helyhatósági hatalom birtoklásából és gyakorlásából arányosan annyit kérünk és követelünk, amennyire a jelenlegi számarányunk, a demokrácia és az alapvető emberi együttélési szabályok, az európai normák feljogosítanak.

Népességünk számához mérvést arányos közszolgálati képviseletet igenis, etnikai, területi alapú autonómiát, Székelyföld históriai, nyelvi, kulturális egységének állami garanciát és önkormányza- 4. oldal

ti hagyományainak respektálását igényeljük.

Mi, erdélyi magyarok nem csak kinyilvánítottuk, hanem gyakoroltuk a Románia irányába lojalitásunkat, s ez igy lesz mindaddig, amig emberi jogainkat és nemzeti lényünket mások nem veszélyeztetik.

Román barátainknak rá kellene jönniük arra, hogy önkormányzatisághoz való alapvető jogunk biztosítása, autonómiás igényünk kielégítése egy csapásra az európai, a civilázált világ élvonalába emelné ezt a jobb sorsra érdemes országot és a több európai állam népességével egyenlő, vagy ennél nagyobb létszámú romániai magyarság az európai egyenlőség, méltányosság és az alkalmazott demokrácia magasságába segítené Romániát.

Amikkor nagy baj van, nem szabad soha hallgatnunk - hangzott el Sepsiszentgyörgyön a vármegyeház előtt, ahol a történelmi magyar egyházak felhívására ötezren gyűltek össze, hogy a példás összefogásról tanúbizonyságot téve - felemeljék szavukat a román kormány “gyarmatositó” szándékai ellen, és kifejezzék igényüket a Székelyföld területi autonómiája iránt. A nagygyűlés résztvevői nevében Dénes Csaba református esperes, Albert Álmos RMDSZ szenátor, Kulcsár-Terza József a háromszéki MPP nevében tízpontos petíciót iktatott be a kormánymegbizotti hivatalban, amelyet az államfői hivatalhoz, a kormányhoz és az Európai Parlamenthez eljuttattak. Ebben követelték többek között az etnikai arányos képviselet biztosítását a helybeli és központi intézményekben, az állami támogatású önálló magyar egyetem létrehozását, az etnikai arányok megváltoztatását célzó betelepítések leállítását, az elkobzott egyházi és közösségi vagyonok gyorsított visszaszolgáltatását, Székelyföld területi autonómiáját. A tiltakozó megmozduláson számos politikus, honatya, megye és város vezető részt vett, ám a rendezvényen politikai diszkurzus nem hangzott el, csak az egyházak képviselői mondtak beszédet.

Az a nap kissé más volt, mint a többi: mintha még a harangok is máskép szóltak volna, délkörült megélénkült a város, ünneplőbe öltözött emberek igyekeztek, aztán székely zászlóval, piros-fehér-zöld lobogókkal, táblákkal felszerelt, rendezett sorokba tömörült csoportok vonultak a templomokból a vármegyeházára, ahol a rétyi fúvószenekar dallamai mellett a jelenlevők mindig tapssal várták az újonnan érkezőket. És a tömeg egyre csak nőtt, a rendezett sorokhoz csatlakoztak a járókelők, vidékről is érkeztek buszok, Hargita megyeiek is szolidarizáltak a tüntetőkkel, közöttük Korodi Attila képviselő és Sógor Csaba szenátor, fiatalok és idősek egyaránt utcára vonultak: az egyházi elöljárók színre lépésekor már több ezren gyűltek össze csöndes méltósággal a kordonokkal elhatárolt a kormánymegbizotti hivatal épülete előtt. És mint a feliratozott

táblákból kiderült, a Traian Basescu államfő nevét kisérő füttykoncertből kiderült: nem csupán az arányos magyar képviseletért, a magyar intényményvezetők leváltása ellen vonultak utcára a háromszékiek, hanem a területi autonómia iránti igényüket is ekként fejezték ki. “A megoldás: azautonómia” hirdette több tábla magyar, román és angol nyelven, másokon meg területi autonómiát a Székelyföldnek, Magyar Intézmény-vezetőket, Tartsák be az etnikai arányosságot.

“Nem csak voltunk, hanem vagyun, és akarunk lenni” - szögezte le köszöntőbeszédében Hajdú János római katolikus főesperes, majd Petőfi Sándor szavait idézve mondta, rabok tovább nem leszünk. “Keresztyénnek és magyarnak lenni ikertestvérek” - fejtette ki. Dénes Csaba református esperes a bibliai Akháb és Nábót történetéről beszélve hangsúlyozta: atyáink örökségét nem hagyjuk, felemeljük szavunkat a hatalmi önkény ellen. Hiszen mindannyian Nábótok vagyunk, ha örökségünket el akaiják venni. Nem az egyház feladata, hogy utcára hívja az embereket, de ha nagy baj van, fel kell emelnünk szavunkat, nem szabad soha hallgatni, - szögezte le. Kovács István unitárius lelkész ámlékeztetett: hasonló kordonok mellett állt a tömeg ezelőtt húsz évvel is, mikor a diktatúrával szegült szembe. Imájában hangsúlyozta: az autonómia Isten ügye is, hiszen minden élőlényt, minden embert szabadnak teremtett. “Adj hitet, Uram, hogy egymás kezét megfogva közösséggé magasztosuljunk, amely ki tudja mondani, hogy soha, soha egyedekként sodródva.” - zárta be beszédét a lelkész. Nemes Levente színművész egy Reményik-költemény elszavalásával tette ünnepélyesebbé a hangulatot, majd Papp Attila református lelkész szólalt fel hangsúlyozva: a nagygyűlés tanúskodik arról, hogy van jogunk otthon lenni. Egyúttal felolvasta - a résztvevők tapsa által megszakítva - az egyházak, a civil szervezetek, az RMDSZ és az MPP közös nyilatkozatát. A magyar intézményvezetők leváltásával veszélybe kerül, a nyelvi szabadság, az autonómia, a magyar jövő folytonossága a Széklyföldön. Nem fogadhatjuk el a gyarmatosítást, nem fogadhatjuk el, hogy Bukarestből megkérdezésünk nélkül rólunk döntsenek, nem fogadhatjuk el, hogy megalázzanak, hogy hátrányos helyzetbe hozzák székely népünket.” - hangzott. Emlékeztettek: Európa legalább 11 országában működik az autonómia valamely formája, és ezt ásta alá Trianon. Basescu elnök Bukarestben elhangzott felháborító nyilatkozata, amely a székelység autonómiához való jogát kérdőjelezte meg. “Mi ennek ellenére tartjuk, hogy államelnökök jönnek, államelnökök mennek, de a Székelyföld marad, de a Széklyföld marad” - zárult be a hatalmas taps kíséretében felolvasott nyilatkozat. A nagygyűlés a Székely Himnusz és a Nemzeti Fohász eléneklésével zárult.